Idén is repültek a gumicsizmák Molnaszecsődön

Kulturális és közösségépítő nap lett a hagyományos falunapból Molnaszecsődön, szombaton. Amint azt Varga Gyula polgármestertől megtudtuk, a különbség annyi, hogy az idén több volt a nézni való programból, és kevesebb olyan esemény volt, amiben aktívan részt is kellett venni. A hagyományos csizmaés sodrófadobásról azért ezúttal sem mondtak le, de ehhez a délutáni programhoz előbb még erőt kellett gyűjteni. Ebben segített több mint kétszáz adag bab- és krumpligulyás, három kiló lisztből készült palacsinta, valamint a falu kemencéjében sült húsok és kenyérlángosok. Miközben a színpadon egymást váltották a zenei programok, folyamatosan záporoztak a lövések a Rába partján felállított céltáblákra.

Molnaszecsőd egykori elhagyatott laktanyáját egy ideje már airsoftosok vették birtokba, akik most a gyerekek legnagyobb örömére egy napra kiköltöztek a Rába partjára. A valódihoz megszólalásig hasonlító fegyvereikkel könnyűszerrel átlőhették volna apró műanyag golyóikat a Rába túlpartjára is, de ezúttal nem ez volt a cél, különben is vigyázni kellett, hiszen a még mindig sebesen rohanó Rábán folyamatosan érkeztek a kenuk, hogy aztán egy ügyes kis manőverrel a szecsődi kikötőhöz kormányozzák a hajóikat. Így érkezett meg Vörös Dániel is, azonban ő nem kenun, hanem egy felfújható deszkán állva jött. Mint elmesélte, Körmendről indultak és a mintegy 16 kilométeres távolságot ezúttal négy óra alatt tették meg, nem siettek, de pénteken például mindehhez két óra sem kellett. Akkor egyrészt jobban eveztek, másrészt a folyó sodrása is sokkal komolyabb volt, szerencsére mivel a körmendi gát minden hordalékot megfogott, ezúttal az uszadékfáktól nem kellett tartani.

A polgármester emléklappal mondott köszönetet annak a nyolc asszonynak, akik a falu minden lakosának varrtak egy-egy maszkot. Az elismeréseket V. Németh Zsolt, a térség országgyűlési képviselője adta át, aki az átadás előtt elhangzó beszédében a Rábát a szabadság jelképének nevezte. Mint elmondta, a járvány miatt kialakult helyzet hozott néhány pozitív dolgot is, egyrészt szerte az országban megszépültek a kertek, udvarok, hiszen mindenki kicsit jobban ráért – mint hangsúlyozta, vele 35 év után most először fordult elő, hogy azt a kerti munkát, amit elkezdett, másnap is tudta folytatni. Bebizonyosodott továbbá az is, hogy szinte csak a falusi élet az, ami elviselhető, ha az ember bezártságra kényszerül, nem véletlenül egyre népszerűbbek a vidéki ingatlanok. A járvány még nem múlt el, nagy szükség van az egymással való találkozásokra.

Lassan elérkezett az idő, hogy a férfiak gumicsizmát, a nők pedig sodrófát hajigáljanak. Bár baleset még nem volt belőle, nem akadt egyetlen olyan év sem, hogy valaki ne dobta volna be a közönség közé a csizmát, vagy a sodrófát. Nos, ez pár perc után az idén is bekövetkezett.