Jó kezekbe került a vendégház Kőszegen

A folytonosság szép példája a két házaspár megismerkedésének, az elmúlt egy évben kialakult barátságának története és a 18. században épült műemlék ház sorsa, ahová a vendégbejegyzések tanúsága szerint szívesen térnek vissza a turisták. Tamás és Tímea lakrészén – az apartmanok mellett az épületben laknak a tulajdonosok is – a bejáratnál a falon a fából faragott névtáblán még az alapítók neve látható, de az már a fiatalok birodalma. Az utcafrontról az udvarra boltíves kapuszín vezet, az első apartman fedett terasza alatt Tamás meséli, hogyan alakult az ő és párja szakmai életútja, milyen kalandos véletlen hozta őket Kőszegre. Közben Tímeának két hónapos kisfiuk ad elfoglaltságot.

– Az ELTE-n végeztem igazságügyi igazgatási szakon – mielőtt beiratkoztam, már az államigazgatásban dolgoztam, a NAV-nál Ferihegyen az árukezelő központban export-import vámügyintézőként. Egy idő után nem láttam perspektívát, és mivel szerettem volna jobban keresni, a hiányszakmák közül választottam: 25 évesen egy ismerősöm nyomdagépeket, alkatrészeket gyártó cégéhez jelentkeztem, hogy kitanuljam a CNC-esztergályos, marós szakmát. Hétvégente és a szabadidőmben, munka után tanultam egy mestertől. Fél év után már önállóan tudtam dolgozni, és bár szakmailag még nem voltam kész, beadtam a felmondásomat a NAV-nál. Németül jól beszéltem, így a németországi állásokat böngésztem. Hamar találtam lehetőséget, 27 évesen kiköltöztem Ulmba – meséli Tamás. Egy autóalkatrészeket gyártó családi vállalkozásnál helyezkedett el, ahol automatizáltak voltak a gépsorok. Intenzív tanulási időszak kezdődött, majd ötévnyi megfeszített munka, heti hat napot és rengeteg túlmunkát vállalva a cégnél. Csak 32 évesen váltott egy jobb munkafeltételeket kínáló vállalathoz.

Tamás és a párja is szajoli (Jász-Nagykun-Szolnok megye) származású, ám Tímeát ezen a ponton még nem tudjuk beleszőni a történetbe. Ismerték egymást kiskoruk óta, de csak három és fél éve találkoztak újra Németországban. Timi a Fekete-erdőben dolgozott egy hotelben szobalányként, Baden-Württemberg tartományban, Tamás szintén, ám tőle 200 kilométerre, Ulmban. Timire az egyik rokona hívta fel Tamás figyelmét, az első látogatást továbbiak követték, majd Ulm mellett összeköltözött a két fiatal. A szorgalmas, nagy munkabírású fiatal nő a szolnoki főiskolán végzett könyvelőként. Németországban az utolsó néhány év kivételével végig a vendéglátásban dolgozott.

A hazaköltözésük egyik oka volt, hogy nem tudta olyan szintre fejleszteni a némettudását, hogy tanult szakmájában dolgozzon. A másik, még nyomósabb érv egy tavalyi látogatás nyomán alakult. 2019 húsvétján Tamás édesanyja túrázni jött Kőszegre, s a Sziget utcai vendégházban szállt meg. Az utolsó este hosszan beszélgetett az akkori tulajdonosokkal, akik elárulták neki, budapesti költözés miatt el akarják adni a vendégházat. Tamás édesanyja először képeket küldött a házról, aztán beszélt a lehetőségről fiának és leendő menyének. A házról, amelynek minden szeglete ízléses, hangulatos, gondosan kimunkált, a paraszti kultúrát és az ántivilágot idézi. Méhészfüstölők, bányászlámpák, hurka- és kolbásztöltők, darálók, mérlegek, mángorló, antik bútorok, míves cserépkályha, 150 éves palóc láda – néhány a tárgyak közül, amiket kivétel nélkül, szó szerint a legutolsó kiskanálig a vendégházban hagytak, akik megálmodták, felépítették.

Nem csoda, hogy Gulyás Ernő és Gellén Ágnes gondosan választottak „utódot”, azt szerették volna, hogy életük munkája jó kezekbe kerüljön. Fél év alatt három-négyszer találkoztak a fiatalokkal, akik egyre jobban beleélték magukat az új lehetőségbe, végül ajánlatot tettek a vendégházra. Az átadás-átvétel ideje alatt másfél hetet közösen töltöttek – a fűtés működésétől kezdve a könyvelésen át a mosásig minden apró részletet megbeszéltek, és azóta is tartják a kapcsolatot. A novemberi nyitás óta a panzió beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Tamás és Timi egyetértenek: a kényszerszünet nem használt a forgalomnak, de jól jött a nyugalom, hiszen két hónapja született Vilmos, a kisfiuk. Timi hotelben szerzett tapasztalata és Tamás lelkesedése viszi előre őket – a vendégfogadás, a vendégekkel való kapcsolattartás a családfő erőssége.

De mindent közösen csinálnak: a takarítást, a kertrendezést, a szükséges felújításokat is úgy, hogy Tamásnak Szombathelyen CNC-gépkezelőként van állása. Egy dolgot említenek még: jó lenne, ha a ház körüli teendőkhöz nem kellene mesterembert hívni – Ernő bácsi a javításokat „kisujjból kirázta”. Addig is hetente, kéthetente beszélnek telefonon a volt tulajdonosokkal. És nem csak a vendégház ad témát, a fiatalok azt mondják, barátokká is lettek. Jövőre lesz a lagzijuk Kőszegen – május utolsó hétvégéjére Ernő bácsi és Ági néni is hivatalosak.