Autós szafarin a Doroszlói-réteken

A Lóránt Gyula utca végén kezdődő, Kőszeg határában lévő legelőterületre texasi kapun jut be a terepjáró – az állatok a kapun nem mennek át, a járművek és a gyalog érkezők viszont könnyen közlekedhetnek. Jobbról az egyik kilátó látszik, és egy karám, ahová az állatok, ha kell, behajthatók. A külső elektromos kerítés mentén érünk a szarvasmarhákhoz, a belső kerítésekkel pedig szakaszokra tagolták a legelőt, magyarázza vezetőnk.

A nagy kiterjedésű, áthatolhatatlan bozót helyén változatos fás legelőt alakítottak ki, helyreállítva a rét eredeti állapotát, ami így sok élőlénynek teremt kedvező életfeltételeket. Húsz magyar tarka delel a bejárathoz viszonylag közel. A több száz kilós állatok naphosszat legelnek és taposnak – mint kiderül, így tartják fenn a gyep állapotát és szorítják vissza az itt élő ritka növényfajokat veszélyeztető inváziós fajokat. A sár­gálló aranyvesszőt például, ami nemkívánatos növény. A jelenlétük – ez is fontos szempont – további állatfajokat vonz a területre.

Nagyokat döccen a terepjáró a vízjárta területen: megtudjuk, hogy az élőhely-rekonstrukció azt is célozta, hogy a nemzeti park által kezelt területen vizes élőhely jöjjön létre. Hogy javuljon a legelő vízmegtartó képessége, és elősegítsék a felszíni vizek egyenletes elosztását, egy kilométernyi árkot temettek be, a vízkifordító vápa pedig a dombról érkező vizeket juttatja a legelőre.

A 20. század derekáig a kőszeghegyaljai rétek legszebbjei közé tartoztak a területek, a 20. század viharaiban a kezelésük, művelésük rossz irányt vett vagy elmaradt, ősbozótos alakult ki. Az utóbbi évek munkája nyomán ennek a helyén már gyepkezdemények látszanak. Az idő nekik dolgozik, ahogy a marhák is, jegyzi meg Krisztián.

Az idei a tesztév, a jövő esztendőtől két-háromszor több állat érkezhet a Doroszlói-­rétekre az Őrségből. A legeltetésük április végén kezdődik, késő őszig maradnak, és ha többen lesznek, még hatékonyabban tudják a gyepet kezelni. A terület szívében mélyfúrású kút gondoskodik a marhák víz­ellátásáról: száz méter mélyről jön az ivóvíz minőségű víz.

Körbenézve néhány famatuzsálemet pillantunk meg, ezeket és a vadgyümölcsfákat is megőrizték: táplálékot adnak és menedékül szolgálnak többek között a madaraknak. Innen a rét legmélyebben fekvő részére érünk, ahová többletvizet juttathatnak egy ötszáz méter hosszú csővezetéken a Tamás-árokból, ami összegyűjti a Kőszegi-hegység felől érkező vizeket. Ezzel az a cél, hogy időszakosan sekély vízállás alakuljon ki. A legmélyebben ponton információs táblák segítik a tájékozódást, az ottani kilátóról (is) fenséges panoráma kínálkozik.

A távolban egy ember kaszál, messze a serdülő bika, Útifű és a tizenkilenc tehén legel. Ha éles szemmel pásztázzuk a rétet, akár a most nyíló őszi kikericsek lilája is kivehető.