Lovas zarándokok – Az állatokat egyenként meghintették szenteltvízzel

Ez volt a lovasok harmadik zarándoklata, amely Marton Ágoston ötlete alapján és szervezésében indult. Jöttek Csepregről, Zsiráról, Szerdahelyről, Bozsokról és Velemből is. Szent Márton püspökhöz imádkoztak, aki a védőszentjük, és akinek három évvel ezelőtt állíttattak szobrot a kápolnát ölelő parkban. Legalább ötven lovas vonult be hintósor – és a gyerekek rajongásának – kíséretében a tölgyfa képtől a szertartás helyszínéhez, ahol Dumovits István plébános az október 4-én esedékes állatok világnapjáról beszélt, amely Assisi Szent Ferenc ünnepével egybeesik; kiemelte: az állatok az ember társai az életében.

Szent Márton ünnepnapjához, november 11-éhez számos népszokás, néphit kapcsolódik világszerte. Amint az atyától megtudtuk: Franciaországban, Litvániában és Észtországban a lovak ilyenkor szabadnapot kapnak, nem kell dolgozniuk; a lovaglás vagy a hajtás e napon elviszi az egész éves szerencsét. Néhány országban a pravoszláv egyházban lemossák a lovakat, és elviszik a templomtérre, ahol áldást kapnak. Mártont gyakran lovasként ábrázolják – a ló védi a katona életét, és viszi ide-oda –, tisztelik egyeneslelkűségéért, segítőkészségéért, azért, hogy szelíd, szerető szívű főpap lett, aki bátorítja azt, akinek a lelke nem elég erős.

A misén a lovasok áldást is kaptak, végül a lovak beálltak körben a szobrokhoz, a gyerekek megsimogathatták őket, majd felsorakoztak, és a Rőtfalváról érkezett János atya egyenként meghintette őket szenteltvízzel.