A TÁRKI-kutatás adatai a helyi szakemberek számára azt jelentik: feladatuk van

Amint a kutatásban olvasható, a könyvolvasás gyakorisága eltérően alakul a különböző társadalmi-demográfiai csopor­tokban. Szinte soha nem olvas könyvet a férfiak 59, a középkorúak 60, az alacsonyan iskolázottak 72 százaléka, a községekben élők 63, a közép-dunántúliak 62, a háztartásbeliek 82 százaléka és az alkalmi munkát, megbízásokat vállalók teljes köre. Megkérdeztünk kulturális szakembereket, hogy számukra mit jelentenek, szerintük mennyire aggasztók ezek a számok.

Takács Zoltán Bálint, a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum, Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója úgy fogalmaz, az egy utolsó vészjelzés, ha az emberek többségének igénye sincs arra, hogy könyvet vegyen a kezébe. – Sokan azt gondolják, elég, ha az interneten vagy a közösségi oldalakon tájékozódnak. Pedig a könyv­olvasás hiánya sivárságot vetít előre. A regény, a vers eligazítást adhat a világban, oda repít, ahonnan visszajőve a magunk életét reménytelibbnek láthatjuk. A kulturális szférában most kell összefogni – a múzeu­mokat, a könyvtárakat, a kulturális központokat vagy akár a megyei lapot is ideértem –, hogy megmutassuk: olvasunk. De a szépirodalom az tényleg legyen szép – mondta Takács Zoltán Bálint.

– Én mindennap olvasok, mert szeretem végigküzdeni magam a regényen a hőssel, vagy izgulok, hogy kiderüljön az igazság, háromból egy vers biztos, hogy hozzájárul az aktuá­lis élethelyzetemhez, megerősít vagy szórakoztat, vagy valamilyen ráismerést hoz. Most fejeztem be Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem és Cserna-Szabó András Extra dry című regényét, Schiller Ármány és szerelem című drámáját. Most pedig John Grisham Leszámolás című krimijét olvasom, és Grecsó Krisztián Magamról többet című verseskötetét. Imádtam Molière komédiáját, a Mizantrópot, amit most online a Katona József Színház elő­adásában is meg fogok nézni.

Dr. Baráthné Molnár Mónika, a Berzsenyi Dániel Könyv­tár igazgatója azt mondja, ismeri a Tárki olvasáskutatását és napjaink olvasási tendenciá­it, mégis bizakodó.

– Ezekből is azt látom, mekkora szükség van a könyvtárakra. Egyrészt az a feladat, hogy megtartsuk a már olvasni szeretőket, a rendszeres könyvtárba járókat, másrészt az, hogy „elcsábítsuk”, akik időszűkére hivatkoznak, vagy azt mondják, nem szeretnek olvasni. Szakemberként tudom, hogy aki így nyilatkozik, még nem találkozott az olvasás élményével, nem ismeri az olvasás örömszerző erejét – fogalmazza meg álláspontját az igazgatónő, aki úgy gondolja, egy jó regény sokkal inkább elvarázsol, mint a számítógépes játékok világa. A 17 éves fiát hozza példának, aki otthon van az interneten, sok időt tölt gép előtt, ugyanakkor kedvence Tolkien A gyűrűk ura trilógiája.

Dr. Baráthné Molnár Mónika hangsúlyozza, a családnak is óriási szerepe, felelőssége van abban, hogy a gyerek milyen mintát lát maga körül a mikrokörnyezetében, a szülők olvasnak-e. Fontos a könyvtáros személyisége is: kötődik-e hozzá a gyerek, meg tudja-e fogni, vissza tudja-e csábítani legközelebb is; rajta is múlik, hogy szerethetővé válik-e valaki számára a könyvtár a szabadidő kulturált eltöltéséhez.

– Bizakodó vagyok, mert a járványhelyzetben is szép számmal kerestek bennünket. Mióta megnyitottuk az épület előtti könyvteraszt, csaknem százezer kötetet kölcsönöztek az olvasók, akik főleg a szórakoztató irodalmat keresik: Náray Tamás műveit, skandináv krimiket, Stephen Kinget, Borsa Brownt, Lucinda Riley-t. A gyerekkönyvek közül Bartos Erika művei népszerűek, még mindig a Harry Potter sorozat, illetve a Minecraft könyvek – mondja. Az igazgatónő sokat és szívesen olvas. Kedvence Erich Kästner Lírai házipatikája, Fredrik Backman svéd szerző könyvei. Utóbbinak kifejezetten rajongójává vált, mert saját magát is mindig megtalálja az írásaiban, és ráismer általuk a közvetlen környezetére is. Ezenkívül a munkájához elengedhetetlen könyvtári szakirodalmat olvas.