Az óriási vadkár miatt sokan idén sem tudtak szüretelni Oszkón

A decemberi szomorkás időben meglehetősen kihalt az oszkói szőlőhegy. A Hegypásztor-birtokon azonban most is serény munka folyik. Tóth Istvánnal, az egyik helyi gazdával is itt találkozunk. Amint szóba kerül a szőlő, már dől belőle a méltatlankodás. Hiába volt idén jó termés, mégsem tudtak szüretelni. Csak ott maradt meg a termés, ahol a vad nem érte el. Az őzek lecsipkedik a friss hajtásokat, a termést felfalják a vaddisznók.

– Főként direkttermő szőlőket tartanak az emberek – meséli Tóth István. – Otellót, nohát, kurmint. Ezek kis parcellák, ebből nem lehet megélni. A falu gazdái itt termelték meg a saját borukhoz a szőlőt, a pálinkához, lekvárhoz a gyümölcsöt. Ma a hegy művelése inkább csak hobbi. A nadrágszíjparcellákat nem érné meg bekeríteni. Tóth István jó megoldásnak tartaná a szőlőhegy bekerítését.

Kovács Istvánt, a Hegypásztor Kör elnökét telefonon értük el, aki elmondta, hogy az oszkói szőlőhegy mintegy 60 hektáron terül el. A területet alkotó szőlőbirtokoknak nagyjából a fele áll vesztésre. Vagy már felhagyták a tulajdonosok, vagy bizonytalan a sorsuk. Az összes területnek az ötöde tekinthető megfelelő állapotúnak, ahol a tulajdonosok megfelelően gondozzák a birtokukat. A területek elbozótosodása kedvez a vadnak.

Megeszik a termést, így sokan értelmetlennek érzik ezt a munkát, ami tovább erősíti a hegyre jellemző tájhasználat visszaszorulását. Ma a vadkár elhárítása az egyik legfontosabb rövid távú feladat. A szőlőhegy bekerítése tűnik járhatónak. Majdnem öt kilométer kerítésről van szó, ebből több mint 3,6 kilométer erdővel határos. Számítanak a vadásztársaság, az erdőgazdaság és az önkéntesek támogatására.

Kiemelt képünkön Tóth István mutatja a vadkárt oszkói szőlőbirtokán