Történetek ebből a különös évből: mesél a tanár, a plébános, a csomagfutár

Testnevelés online

Kiss Szilárd, a szombathelyi Neumann-iskola tanára a járvány első hulláma alatt, tavasszal hetente többször online testnevelésórát tartott, ami nemegyszer mulatságos szituációkat is hozott.

– Gyerekcipőben járt még március–áprilisban az online oktatás, arra is volt példa, hogy elfogadtuk, ha nem jelent meg az órán egy-egy tanuló. És mivel rutintalanok voltunk, néha elfelejtettük kikapcsoltatni a gyerekek mikrofonját. Egy alkalommal éppen órát tartottam, amikor az egyik hetedikes fiú, mivel megéhezett, úgy döntött, kivonul a konyhába ebédelni. Felhangosította az Izaura tévét, de olyan hangos volt a szappan­opera-csatorna, hogy lehetetlen volt folytatni a tanórát. Egy másik alkalommal egy anyuka a ruháskosárral ment teregetni, hallotta, ahogy vezényeltem a gimnasztikát, nyomban letette a ruhákat, és azt kérdezte: beálljak én is? Máskor, mintha személyi fitneszedzésen vennének részt, a szülők csatlakoztak a testnevelésórához.

Nem érzi, hogy dobog

Néha az Országos Rendőr-főkapitányság Szombathelyi Hívásfogadó Központjába is befutnak érdekes hívások. Kérésünkre Kiss Bianka személyzeti-munkaügyi főelőadó „faggatta” munkatársait, akik a következő esetet osztották meg velünk. November elején, az éjszaka közepén egy középkorú férfi hívta a 112-t, és kétségbeesve kért segítséget, mondván: ha a csuklójára teszi a kezét, érzi a pulzusát, ha viszont a mellkasára, akkor nem érzi, hogy dobog a szíve. A hívásfogadó – miután megkérdezte, van-e szüksége mentőre – próbálta megnyugtatni, hogy mivel beszélgetnek, minden félelme és aggodalma ellenére életben van. Mint utóbb kiderült: a betelefonáló csak azt szerette volna, hogy valaki megnyugtassa.

Mise a toronyból

– Ha humoros eseményekben nem is, de rendkívüliekben bővelkedett a 2020-as év – mondja Perger Gyula plébános. – A koronavírus-járvány miatt húsvétkor zárva voltak a templomaink, ezért körbejártam mind a négy hozzám tartozó falu minden utcáját, és megszenteltem az ajtókhoz kihozott, ablakpárkányokra kitett ételeket. Május 13-án nem a hívek jöttek a Szűzanya-szoborhoz, a szobor vonult végig a toronyi plébániához tartozó településeken. Anyák napján a hangszórókkal felszerelt templomtoronyból tartottam misét, erről előzőleg körlevélben értesítettem a lakókat, Mikuláskor hintóra szállva ajándékoztam meg a gyerekeket. Több visszajelzést kaptam: a híveknek sokat jelentettek ezek a rendkívüli események a rendkívüli időkben.

A malacpersely

– Egy kis vasi faluban élő idős asszonynak sűrűn viszek csomagot, nagyon kedves, mindig ad egy almát vagy egy üdítőt – mondja Bankits Ramón, az egyik csomagfutár-szolgálat munkatársa. – Nyáron történt, hogy a soron következő csomagot az ötéves unoka fizette ki. Nem merte összetörni a malacperselyét, én vállaltam a feladatot: 5, 10 és 20 forintos címletekben folyt ki az apró. A csomagért ötezer forint körül kellett fizetni. Nagyjából húsz percig számoltam az aprót a földön. A kisfiú még meg is volt elégedve, hogy bőven maradt pénze. Ekkor jött a csattanó: a hölgy kihozott egy ötezer forintos bankjegyet, hogy a kedvességemet ezúttal borravalóval hálálná meg, és ha 4800-at visszaadok, akkor úgy rendben leszünk. Amikor kicsit magamhoz tértem, megbeszéltük, hogy legközelebb, amikor jövök, egy almával többet ad.