Majthényi László könyvének margójára: enyhe fűszerezéssel hagyja érvényesülni a vad ízét

A mentődolgozók között többen horgászversenyek győztesei, és olyanok is akadnak, akik az erdőt szeretik a maga állataival, így a receptgyűjtemény kifejezetten hasznos, örömet adó ajándéknak bizonyult. Természetesen a Szülőföld Kiadó gondozásában megjelent Vad- és halételek a nyugati végeken című könyv nemcsak nekik, hanem minden ínyencnek kínál ötleteket. Arról is tanúskodik, hogy Majthényi László nem egyszerűen szerkesztője volt a könyvnek, hanem otthonos a vízparton, az erdőben és a tűzhely mellett is, igazi gourmandként készíti a vadat és halat, s mi az ég alatt szem-szájnak kellemes.

Szívesen mesél arról, hogy gyerekkorában horgászott, felnőttként vadászik, és ha Erdélyben jár, olykor pisztrángozni megy. Leggyakrabban fácánozni szokott és vadkacsázni, egyik kedvenc időtöltése, hogy tíz-tizenkét ember között „körbebokrássza” a patakpartot vagy a nádast.

– Lehet, hogy reggeltől estig gyalogolunk nyolc-tíz kilométert, és mindössze hét-nyolc madarat lövünk, de ennek is lehet örülni. A vadászat nekem nem arról szól, hogy elejtem a vadat, hanem arról, hogy kint vagyok a természetben, ez feltölt energiával. Kitisztul az ember elméje, hallása, minden zajra, zörejre, roppanásra kiéleződik. Számomra az az élmény, hogy nézem, hallgatom a vadat.

A könyvben szereplő gyűjtemény nyálcsorgató olvasmány, módszertanilag és ízvilágában is tud újat mondani azoknak is, akiknek konyhai repertoárján rendszeresen vannak vad- és halételek. A szerkesztő minden fogását nem főzte-sütötte végig, de sok olyan recept van benne, amit kóstolt, tehát ismeri az ételt.

– A lányom mostanában nem szereti a halat, de vadételeket gyakran készítünk, a kedvence a fácánleves sok zöldséggel, amiből salátát keverek majonézzel, ha kifogy belőle a hús. Gyakori nálunk a tárkonyos vadraguleves, a vaddisznó, a szarvas sültként, pörköltként is. A vadast rendszerint én csinálom, a feleségem pedig a zsemlegombócot hozzá. Sokszor kerül asztalra máj: a klasszikus vadászreggelihez úgy készítjük, mint a resztelt májat, csak baconnel és friss petrezselyemmel. Otthon szeretjük a májas vadpástétomot, a tócsnit vadászosan, ahogy Orbán Péter volt országos rendőrfőkapitány kitalálta.

Majthényi László közösségi eseményeken is szívesen főz, legutóbb vaddisznótokányt készített tarhonyával a Fishing and Hunting rendezvényen Kápolnásnyéken. Ahol sok ember összejön, nagy adag bográcsételnek kiváló a vaddisznópörkölt is, amivel kapcsolatban elárulta: enyhén fűszerezi – amint az összes vadat –, inkább a jó minőségű alapanyagra koncentrál, mangalicazsírral főz. A hagymát nem sajnálja belőle, sőt ha valaki sok szafttal szereti, a hús mennyiségének fele lehet a hagyma, amit megfonnyaszt. Aki kedveli a barokkosabb, teltebb ízt, ezen a ponton füstölt szalonnával dúsítja, majd beleteszi a húst, és készre főzi. Közben egy kis zöldpaprikával, paradicsommal, fokhagymával ízesíti, de hagyja érvényesülni a vad ízét, pár szem borókabogyó jól illik hozzá.

A végén rádob még egy vékonyra szelt fél fej hagymát, mert az egy új ízt hoz, és a legvégén teszi hozzá az őrölt pirospaprikát, a legeslegvégén pedig egy marék frissen vágott petrezselyemzöldet. Toronyi kenyérrel, tarhonyával, nokedlivel vagy az „öregasszonyoktól” tanult dödöllével tálalja.

„A vadászat nekem azt jelenti, hogy kinn vagyok a természetben”

Kiemelt képünkön: Majthényi László (középen) közösségi eseményeken is szívesen főz