Verseny nélkül is rajthoz áll – Borbás Tibor hat óra alatt hatvan kilométert futott

Többször írtunk már Borbás Tibor családjáról, amelynek mind a 12 tagja sportol, és nem is akárhogyan. Fia, az ifjabbik Borbás Tibor tavaly például 12. lett a görögországi 241 kilométeres Spartathlon ultramaratoni futóversenyen. Mostani történetünk azonban nem róla, és nem is a többiekről, hanem idősebb Borbás Tiborról szól. Ő az az amatőr sportoló, aki 43 évesen kezdett karatézni, és 60 is elmúlt már, amikor futónak állt. Most a 65. évét tapossa, és ahogyan mindenkinek, úgy Tibornak is sok mindent át kellett gondolnia a járvány miatt.

Az edzések a köz­utak helyett a földutakra terelődtek, eleinte a Táplánszentkereszt és Vép közötti mezőgazdasági úton, majd a szélirány szempontjából előnyösebb, Táplánszentkereszt és Vasszécseny között kanyargó régi vasútvonal nyomvonalán kezdett futni. A töltés hol füves, hol kavicsos, néhol gidres-gödrös, de a célnak megfelel. Tavaly február óta ezen az oda-vissza 12,5 km hosszú útvonalon végzi az edzéseit hetente legalább négyszer.

Tibornak igazi szenvedélyévé vált a futás, korábban rengeteg versenyen elindult, 2019-ben teljesítette nagy álmát és lefutotta a maratoni távot (42,2 km) is, ám 2020-ban a járvány miatt sorra maradtak el a megmérettetések. Ő azonban nem zavartatta magát, amikor eljött a kényszerűségből elhalasztott verseny napja, futócipőt húzott, és ugyanúgy lefutotta a távot, mintha megtartották volna a versenyt. A március 15-ére kiírt jánosházi félmaratont például Szombathely és Bucsu között futotta le a verseny napján, míg az április 25-ére meghirdetett sárvári hatórás futást a már említett vasúti töltésen teljesítette úgy, hogy ötször futotta meg oda-vissza a 12,5 kilométeres távot, végül a célul kitűzött 60 kilométernél 150 méterrel többet futott. A pünkösd­vasárnapra tervezett keszthelyi maratont szintén a tervezett napon teljesítette 4 óra 40 másodperces idővel, ami viszont éppen 40 másodperccel haladta meg a saját maga által megszabott időt.

Nyáron aztán, amikor a járvány enyhülni látszott, három versenyen végre sikerült igaziból is elindulnia, ezek között volt élete első ultramaratoni távja (50 km), ahol korosztályában (55–65 év) éppen csak lecsúszott a dobogóról, a kilenc indulóból negyedik lett.

Tibor a harcművészettel sem hagyott fel, legjobb barátja ebben a házuk udvarán felállított bokszzsák, de ha az időjárás nem engedi, meg­teszi egy edzés a nappaliban is. Tibor példája mindenképpen követendő, persze az ő extrém teljesítménye nyilván nem várható el egy átlagembertől, de tanácsát, hogy álljunk fel a karosszékből, s mozogjunk, amennyit tudunk vagy amennyi jólesik, nyugodt szívvel megfogadhatjuk.