Kicsit ropognak, de finomak: pirított sáska, sült szöcske, poloska

A rovarfehérjét előállító vállalkozás 2022-re napi hat tonna élő lárvát akar termelni. Európában nem jellemző a rovarfogyasztás, de a föld más részein a napi betevők közé számít. Megkérdeztünk két világutazót, mi volt a tapasztalatuk a rovarevésről, és mi a véleményük arról, hogy széles körben elfogadott lehet-e a rovarfehérje nálunk is.

– Pirított sáskát ettem Afrikában, teljesen elfogadható íze volt. Délkelet-Ázsiában nem jártam, de tudom, hogy ott rengetegféle módon készítik el, mert a napi fehérjebevitel része. Egy konzervet kaptam onnan, valamilyen lárvák úsztak egy bizonyos lében. Ha az ember legyőzi azt a rossz érzést, amit a sáskapirítás láttán érez, kellemesen csalódik – mesélte dr. Vig Károly muzeológus, a Magyar Rovartani Társaság elnöke. – A szarvasbogárlárvát savanyítva már a rómaiak is ínyencségként fogyasztották, úgyhogy a rovarfogyasztás nem új keletű, csak mi undorodunk tőle, és ennek kulturális oka van: ezt tanultuk. Ezt látjuk, mindenki pfujoz, fél tőlük, ez a minta, hogy a rovarok gusztustalanok, a média is ezt erősíti. A Titanus giganteus, a tenyérnyi óriáscincér a földön élő legnagyobb bogár. Egyszer hallottam egy történetet, hogy rovarászok egy külföldi vendéglőben hatalmas cincérlárvát kaptak menüként, és megkeresték azt az embert, aki az alapanyag gyűjtője és beszállítója volt. Nagy nehezen találtak rá, és kiderült, hogy a tudományra nézve új fajt fedeztek fel az eset kapcsán. Hallottam egy körmendi hölgyről, aki külföldi útja során nagyon beteg lett, és úgy gyógyult meg, hogy a pálmaormányos lárvájával táplálták.

Dr. Vig Károly álláspontja az, hogy ami nem mérgező, az ehető; ahol a szükség diktálja, megeszik a rovarokat. Ahogy egyre drágább lesz a fehérje előállítása, előtérbe fognak kerülni az olcsó módszerek. Délkelet-Ázsiában például a nálunk üldözött csótányt is fogyasztják. A rovarokról a kitinpáncélt le kell fejteni, ha esszük, ugyanúgy, ahogy a rákoknál. Egyébként el lehet ropogtatni, mint a csipszet, de nem tudjuk megemészteni, távozik belőlünk.

A rovarásztól azt is megkérdeztük: a 2022-re tervezett feketekatonalégy-tenyésztő és -feldolgozó üzemnek hogyan lehet napi hat tonna élőlárva- kapacitása, amiről most a hírekben szó van. Amint mondta, a legyek irdatlan szaporák, nagyon gyorsan növekednek, gyorsan élnek, optimális körülmények között hihetetlen sebességgel váltják egymást a generációk. Gyors életvitelük mellett előnyük, hogy éttermi hulladékkal lehet etetni őket, így ami menne a kukába, újrahasznosul. Környezetbarát megoldás legyek által fehérjéhez jutni.

Kiss Szilárd korábbi súlylökő olimpikon hobbija a lepke- és rovargyűjtés, szintén sok helyre eljutott a világban. Thaiföldön sült szöcskét, csótányt és poloskát evett vokban, fűszeres olajban sütve, csípősen elkészítve.

– Pókot is sütnek meg skorpiót is, külön tenyésztőik vannak. A gyerekek ezeket csipszként fogyasztják a szegényebb részeken, főleg vidéken, utcai árusoknál kapható, mert ez olcsó. A városokban nyugati ételek is vannak – mesélte. – A szarvasmarha húsának előállítása során rengeteg ammónia és metángáz keletkezik, ez terheli a környezetet, növeli az üvegházhatást. Európában a sült szöcske valószínűleg nem lesz népszerű, de ha a rovarfehérje-kivonatokat „jópofán” adják elő – húsnak kinéző virs likké, kolbászokká alakítják adalékanyagokkal –, akkor az európai emberek számára is elfogadhatóvá válhat. Csak környezetvédelmi okokból nem állnak át rovarfehérjére, de hosszú távon kénytelenek lesznek belátni, hogy tarthatatlan a hústermelés a jelenlegi módon.

Kiemelt képünkön: Dr. Vig Károly a gyűjteményéből való sáskával, ilyeneket pirítva fogyasztanak a világ számos helyén