Batthyány-Strattmann László Ödön a Batthyány család feje és egyben tizedik hercege gyakori vendég a körmendi kastélyban

A Batthyány család hercege, a legjelentősebb cím birtokosa. Mit jelent ma a gyakorlatban és érzelmileg ez a cím?

A címeink – nem csak az enyém, hanem a család többi tagjáé is – sokat jelentenek számunkra annak ellenére, hogy az első világháború után Ausztriában gyakorlatilag megszüntették a nemességet. 1919-ben az osztrákok törvényt hoztak arról, hogy tilos a nemesi előtagok és címek használata. Magyarországon ugyanez a törvény 1947-ben lépett hatályba. Tehát a címeinket nem használjuk, de érzelmileg természetesen kötődünk hozzájuk. Valódi jogi szerepük nincsen, és persze nem is érezzük magunkat jobban attól, hogy hercegek, grófok vagyunk. De tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelentenek a hagyományaink, a gyökereink és az eredetünk, az ezekhez kapcsolódó értékek. Az apám, Batthyány László Pascal 2014-ben hunyt el, jelenleg a 10. herceg vagyok a családban, amióta 1764-ben Batthyány Károly megkapta Mária Teréziától a római szent birodalmi hercegi rangot. Az apám a nagyapámtól, az áldott szemészorvos fiától, Batthyány-­Strattmann II. Lászlótól kapta a címet. Nagyapám volt egyébként a körmendi kastély utolsó lakója, de 1945 márciusában menekülnie kellett Magyarországról, a kommunisták elől. De visszatérve a címre: ma teljesen más jelentése van, mint évszázadokkal ezelőtt. A hercegnek ma nincs gazdaságilag semmiféle hatalma, mert ugye gyakorlatilag a családunk vagyonát – épületeket, értéktárgyakat – mind kisajátították. Ezért a családunkban sokan teljesen normális középosztálybeli szakmát folytatnak, így én is. Kevesen tudják, hogy a herceg képviseli külsőleg a Batthyány családot, emellett összekötő szerepe van a nagyvilágban sok helyen élő Batthyány családon belül is. Nagyon fontos, hogy a család hírnevét, divatos szóval élve imidzsét megőrizzük. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyetlen családtag sem sértheti meg a család általános szabályait.

Mennyire tanulmányozta Ön a családja történetét, illetve van-e valaki, akit különösen közelinek érez magához, követendőnek, esetleg a példaképének tart?

Minden családtag jól ismeri az őseink történetét, úgy is lehet fogalmazni, hogy az anyatejjel együtt szívták magukba a gyerekek a sok-sok történetet. Gyakorlatilag már a születésük pillanatától körülveszi őket egyfajta családi legendárium. Ráadásul családtagként megvan az az előny és megtiszteltetés, hogy nemcsak elolvashatjuk és megtanulhatjuk a Batthyányak történetét a tankönyvekből, hanem apáról fiúra adhatjuk át a családunk históriáját. Nekem két különleges példaképem van. Az egyik természetesen a déd­apám, Batthyány-Strattmann László. Az ő gondolkodása, szellemi öröksége sziklaszilárdan benne van az életünkben ma is. Nemcsak az enyémben, hanem a gyermekeimében is. Úgy érezzük, hogy ő mindig velünk van. Hála legyen Istennek és ezt a szó legkomolyabb értelmében mondom, hogy volt egy ilyen vezetője a családunknak. Dédapám – akit boldoggá is avattak – olyan személyiség volt, aki az alázatosságot testesítette meg. Benne összejött minden: a származás tisztelete, a családtörténet ismerete, a hagyományok megbecsülése és életben tartása, a felebaráti szeretet, a segítségnyújtás, a munkabírás, munkaszeretet. Emellett azt is tudta, honnan jött, de minden felsőbbrendű érzést mellőzve élte az életét az emberek szolgálatában, miközben mindvégig arra hívta fel a figyelmet, hogy mindent csakis Istennek köszönhetünk. A másik példaképem olyan ember, aki szintén a szívemhez áll közel és számomra ő is egy „szent”. Ő Batthyány-Strattmann Fülöp, aki nagyon széles látókörű ember volt. Ráadásul jótetteiről, mecénási tevékenységéről is híres. Sokat tett a család fejlődéséért, nélküle a Batthyányak öröksége nem élne ilyen erősen a mai emlékezetben. Végül, nem mehetek el szó nélkül a mártír miniszterelnök, Batthyány Lajos mellett sem. Története hihetetlen, és azt gondolom, hogy soha nem szabad elfelejtenünk, mit tett a hazáért. Büszke vagyok arra, hogy ilyen ember is volt a családunkban, mert ez minket, utódokat alázatosságra, feltétlen szeretetre, tiszteletre sarkall.

Meséljen a családjáról, és arról, hogy milyen 2021-ben Batthyány névvel élni!

1970. július 9-én születtem Bécsben. Szálloda és turizmus menedzsmentet tanultam előbb a bécsi Theresianumban, majd Strassburgban és Londonban. Több európai országban dolgoztam, így Angliában, Írországban, Spanyolországban, Németországban, Magyarországon és Ausztriában. Jó két évtizede vagyok a nemzetközi szállodaiparban, jelenleg Alsó-Ausztriában, a Bécstől 25 kilométerre található Gum­poldskirchenben vezetek egy szállodát, amely a Teuton Német Lovagrend történelmi épületében található. Tíz éve élek boldog házasságban feleségemmel, Mariával, aki karintiai származású, családneve Siller von Gambolo. Maria a neves Takeda Gyógyszeripari Vállalatnál dolgozik. Bécsben élünk két gyermekünkkel. Klara 2012. december 23-án született, Tivadar 2014. április 14-én. Teljesen átlagosak a mindennapjaink: munka, iskola, hétköznapok, hétvégék. Mindkét gyermekünk a bécsi magyar óvodába járt, ebből csak egy van az osztrák fővárosban. A fiam és a lányom jelenleg jobban beszélnek magyarul, mint én. Fontosnak tartottuk, hogy a magyar gyökereinkkel a gyerekeink már egészen kicsi korukban megismerkedjenek, még akkor is, ha valójában „külföldön”, Ausztriában élnek. A fiunkat Tivadarnak neveztük el, ami nem véletlen. A családunkban korábban két személyt is így hívtak. Egyikük hajóépítő és feltaláló volt a 18–19. század for-

dulóján, a másikuk időben közelebbi hozzánk, egy évszázaddal később élt és politikus volt, valamint a király személye körüli miniszterként is dolgozott az Eszterházy, később néhány napig a Wekerle-kormányban. A fiam második neve természetesen László. Ez családi örökség és hagyomány is egyben.

Körmend komolyan ápolja a Batthyányak örökségét, főként szellemi értelemben, hiszen tárgyi emlék gyakorlatilag nem maradt a körmendi kastélyban. Milyen gyakran látogat el a család egykori lakóhelyére?

Most titkot árulok el: gyakran járunk a családdal Körmenden, sokszor inkognitóban is, amikor senkit nem értesítünk róla. Természetes, hogy különleges alkalmakkor is elmegyünk a városba, a meghívásoknak mindig igyekszünk eleget tenni. Körmend az aktív történelmünk része is, hiszen gyerekkorunk óta ismerjük. Olyan sok családi történet, régi fotó, riport, film kötődik ehhez a városhoz, hogy néha úgy érezzük, magunk is megéljük a múltbéli pillanatokat. Sajnos ma már nem vagyunk ott, de ha belépünk a kastélyba, érezzük a múltat. Van ebben az érzésben egyfajta ünnepélyesség, ezt nem tudom jobban megfogalmazni. Jó kapcsolatot ápolunk Bebes István polgármesterrel és Móricz Péterrel, a múzeum igazgatójával, vagy ahogyan magunk között nevezzük, a kastély földesurával, aki sokat tett azért, hogy családunk öröksége méltó módon megjelenjen a nagyközönség előtt. Sokszor fáj a szívem azért, hogy elsodort minket az élet. Mindig figyelem a kastély fejlesztésére irányuló törekvéseket. A család támogató hozzáállása biztosított. Ha a feltételek megfelelőek lesznek, akkor mindenképpen visszahoznánk a tulajdonunkban lévő régi bútorokat, tárgyakat.

Hány tagot számlál ma a Batthyány család és milyen alkalmakkor találkoznak?

Jelenleg mintegy hetvenen viselik ezt a családnevet szerte a világban. Áldott László déd­apám leszármazottjai körülbelül kétszázan vannak, ebbe beletartoznak azok is, akik nem a Batthyány nevet viselik. Két nagybátyám, Bálint és apám testvére, Ádám Magyarországon élnek. Rajtuk kívül Bence bácsikám is gyakran látogat Magyarországra, akárcsak én. A családtagok többsége Ausztriában él, de vannak távolabb – Németországban, Lengyelországban és Svájcban – élő családtagok is. Boldoggá avatott dédapám legfiatalabb fia, Károly a háború után Uruguayba emigrált, az ő családja ma is Dél-Amerikában él. Évente két olyan dátum van, ami mindennél fontosabb. Az egyik október 6-a, amikor megemlékezünk Batthyány Lajosról, a vértanúhalált halt miniszterelnökről. A másik esemény László déd­apám halálának napja, vagyis most már emléknapja január 22-én.

Fidelitate et Charitate vagyis Hűséggel és könyörületességgel – mit jelent az Ön számára 2021-ben a család jelmondata?

A mottó a változó idők jele is. A családi jelmondat korábban Fidelitate et fortitudine volt, vagyis Hűséggel és bátorsággal. Ezt dédapám, a hercegorvos változtatta Fidelitate et Charitate mottóra, ami azt jelenti, hogy Hűséggel és szeretettel vagy Hűséggel és könyörületességgel. Úgy gondolom, hogy a múltban katonásabb Batthyány család idővel inkább a társadalom szolgálatába állt. A hűséget akkoriban a királynak kellett megadni, ma inkább talán azt jelenti, hogy az ember hűséges önmagához, az elveihez, erkölcsi normáihoz, hűséges az anyagországhoz, esetemben Magyarországhoz, hűséges a családjához és nem utolsósorban hűséges a mindenható Istenhez.

A Batthyány családra mindig jellemző volt a mecénási és karitatív tevékenység. Ma is segítenek, jótékonykodnak?

Tagja vagyok a Szuverén Máltai Lovagrendnek, ez egy több mint 900 éves katolikus szervezet. Mottója a hit védelme és a rászorulók szolgálata. Önkéntes munkát végzek a kórházi szolgálatnál. Elnöke vagyok a bécsi Szent István Egyletnek, amely az osztrák főváros legrégebbi keresztény jótékonysági szervezete, ráadásul magyar. Ösztöndíjakat adunk ukrajnai, szlovák, szerb és magyar iskolák diákjainak. Minden évben exkluzív bált szervezünk Bécsben, ott kimondottan az adományok gyűjtése a cél.

Körmend mellett Németújvár (Güssing) volt sokáig a Batthyányak uradalmi központja. Mit jelent az osztrák kisváros a ma élő családtagoknak?

Németújváron van a család ősi fészke, tehát meghatározó számunkra. Általában itt szoktuk megszervezni a családi összejöveteleket. Ez a szó szoros értelmében vár, erős falakkal, valahol jelképe is a Batthyány családnak. Itt van családunk temetkezési helye, a Batthyány-kripta, amely Ausztria második legnagyobb sírboltja a bécsi császári kripta után. Kicsit más a körmendi kastély küllemében és abban is, hogy ide ritkábban látogatunk. De érzéseinket illetően ugyanaz: mindkettő különleges hely, magasztos érzéseket kelt bennünk, és segít megérteni – néha átélni – a múltunkat. Könnyebben értelmezhetjük, kik vagyunk, honnan jöttünk és merre tartunk ezzel a névvel, Batthyány.

Kiemelt képünkön:Batthyány-Strattmann László Ödön családjával