In memoriam Czenek László (1961–2021)

Megrendültünk a hír hallatán. A halál mindig fájdalmas, mert olyan embert vesz el tőlünk, aki igazán fontos számunkra, akihez kötődünk. Olyan embert visz magával, aki része az életünknek. „Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban.” (J. K. Rowling)

Ebben a hitben búcsúzunk Czenek Lászlótól, a Szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola – AMI intézményvezetőjétől, a férjtől, apától, gyermektől, testvértől, rokontól, baráttól, munkatárstól, tanártól.

Kőszegen született 1961. február 15-én. Zenei tanulmányait Kőszegen kezdte meg kürtösként. 1975‒1979 között a győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola tanulója volt, Kovács Béla tanítványa. 1979‒1982 között a győri Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult tovább, ahol a művészeti és a pedagógiai pályára egyaránt készült. A főiskola utolsó évében már rendszeresen részt vett a Savaria Szimfonikus Zenekar koncertjein, majd a diploma megszerzését követően 14 éven keresztül az együttes zenekari művésze volt. Továbbá a szentgotthárdi, a körmendi és a celldömölki zeneiskolákban tanított, növendékei közül többen választották a zenei pályát, akikre mindig nagyon büszke volt.

1996 őszén családjával Izlandra költözött, és a Húsavíki Zeneiskolában a tanári munka mellett zenés darabokat hangszerelt, zenei előadásokat rendezett, a város fúvószenekarának és Big Bandjének vezetője, később a régió szimfonikus zenekarának első kürtöse volt. Rézfúvós tanárként mindig szorgalmazta, hogy növendékei többféle zenei formációban zenéljenek, maga is példát mutatott ebben. 1999 őszétől tanított a Rangárvalla Megyei Zeneiskolában, melyet 2001–2014 között igazgatóként vezetett. Kamaraegyütteseket, kórusokat, hangversenyeket szervezett, képviselte intézménye érdekeit a szűkebb és tágabb társadalmi életben. Képviselte tanítványai érdekeit is, úgy a kiemelkedő tehetséggel bírókét, mint a terápiás céllal zenét tanulókét vagy a felnőtt tanítványokét. Másodállásban első kürtösként továbbra is játszott az észak-izlandi szimfonikusokkal. Feleségével a zeneiskola fúvószenekarának, majd Rangárvalla Megye Férfikarának is szervezett hangversenykörutat Magyarországra. Egy új, korszerű intézmény létrehozásáért dogozott Hvollsvöllurben, amit sikerült megvalósítania.

Közben közgazdasági és oktatásvezetői tanulmányokat folytatott, melyet sikeresen elvégzett. Magyarországra hazaköltözve pár évet egy izlandi–magyar cégnél dolgozott, miközben kereste a lehetőséget a magyar zeneoktatásba való visszatérésre, melyhez 2018-ban közoktatás-vezetői diplomát szerzett. 2019-től a Szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola – Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezetőjeként a kiegyensúlyozott, alkotó munkahelyi légkör, a személyközpontú, minőségi zenei oktatás szakmai, személyi, tárgyi feltételeinek folyamatos fejlesztéséért dolgozott kollégáival. Feleségével negyven éve közösen, szeretettel teli házasságukban két gyermekükkel osztották meg örömeiket, élményeiket. Családja oszlopaként rengeteget dolgozott értük, velük, céljaik elérése érdekében. Az élet minden területén „építkezett”, higgadt, logikus, problémamegoldó ember volt, mindannyiunknak példát mutatott szakmai elkötelezettségből és emberségből. Minden mosolyt, jó szót és cselekedetet, amit tőled kaptunk, a szívünkbe zártuk. Távozásoddal sok mindent veszítettünk, de a közösen eltöltött idő sohasem tűnik el az emlékeinkből.

Emlékképek, dallamok, hangok, szerény mosoly, csöndes szavak, szeretetteli mozdulatok…

Emlékedet örökké őrizzük!

Szerető családja