Mind belenőttek a tánccsoportba – Illés Noémivel, a szentgotthárdi gimnázium végzősével beszélgettünk

A Szlovén Rábavidéken található Szakonyfaluban a néptáncnak sok évtizedes hagyománya van. Már az 1960-as években is működött itt néptánccsoport, melyet néhány év szünet után 1997-ben helyi fiatalok hívtak újra életre. A cél az volt, hogy egy olyan kulturális közösséget hozzanak létre, mellyel megőrizhetik nagyszüleik örökségét, ugyanakkor kellemes időtöltéssel is szolgál.

Szakmailag Kovács Lászlóné, Erzsi néni vette először szárnyai alá a csoportot az újjáalakuláskor, előzőleg is ő mentorálta az egyesületet. Ő fektette le a tánclépések alapjait, olyan koreográfiákat állított össze, melyekre még ma is emlékeznek és szívesen táncolják is őket a néptáncosok. Az ő leköszönése után szlovéniai mentorok karolták fel a szakonyfalusi táncosokat: Dragica Kolarič vált a csoport hajtóerejévé az elmúlt tíz évben. Neki köszönhetően betekintést nyerhetett a csoport a muravidéki táncok világába is, így bővíthették sokszínű repertoárjukat. A hagyományos rábavidéki táncok mellett a koreográfiákban sokszor a magyar csárdások lépéseit is felfedezhetjük.

– Általában élő zenére táncolunk – számol be Noémi. – A próbákon és a fellépéseken is Boris Velner kísér minket harmonikán, így adva még nagyobb varázst és autentikus hangulatot azoknak. Az anyanyelvi mentorok fontos szerepet játszanak a hagyományőrzésben. Az is hasznos a jelenlétükben, hogy így heti rendszerességgel használhatjuk, gyakorolhatjuk szlovén anyanyelvünket.

– Kitűnő lehetőséget kínálnak erre a szlovéniai szereplések is: a Muravidék nagyobb falvait, városait már mind bejártuk, de eljutottunk Ljubljanába, a tengerparti területekre és Olaszországba, Tarvisióba is. Az ilyen utak kiváló lehetőséget teremtenek a csapatépítésre, ugyanis az összhang elengedhetetlen szerepléseinken. A szlovén néptáncok java része körtánc, de a keringőknél és a pörgősebb polkáknál is szükség van a harmóniára. Mindenkinek egyszerre kell mozognia ahhoz, hogy szép színpadképet láthassanak a nézők. A jókedv is fontos, melyből nálunk nincs hiány.

Sajnos a pandémia miatt a tánccsoport élete is leállt: a határzárak és az óvintézkedések miatt most nem tudnak próbákat tartani, viszont a 2020-as nyarat még így is szép fellépésekkel zárhatták. A tánccsoport legnagyobb büszkesége, hogy 2013-ban a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájáért végzett kiemelkedő munka elismeréseként Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat vehettek át a Budai Vigadóban.

A csoport fenntartója a Magyarországi Szlovének Szövetsége, ők támogatják anyagilag a próbákat és fellépéseket. A szövetség gondoskodik a néptáncruhák és a cipők finanszírozásáról is. Mindkettő Szlovéniában készül, személyre szabottan, egy varrónő, valamint egy idős cipészmester és a fia közreműködésével. A kezdetekkor még kékfestéses ruhában léptek színpadra a táncosok, ma már ünnepi szlovén népviseletet hordhatnak valamennyien. Az indulás óta eltelt idő eseményeiről a 20. évfordulóra videofelvétel is készült.

– A szakonyfalusi csoport különlegessége, hogy egy-egy család több nemzedéke is táncol a fellépéseken – mondja büszkén a fiatal hölgy. – Ez úgy alakult ki, hogy a szülőket gyermekeik már óvodás koruk óta kísérték a fellépésekre, táncpróbákra, így a szlovén kultúra világa teljesen beszippantotta a kétezres évek elején született fiatalokat. Ebbe a generációba tartozom többek között én is a húgommal, Jázminnal. Ugyanis édesapukánk, Illés József vezeti a csoportot immár 24 éve. Mi még tagjai voltunk a gyermek tánccsoportnak is, mely sajnos mára már megszűnt.

Barátainkkal, akik szintén „táncos gyerekek”, már alig vártuk, hogy tagjai lehessünk a felnőtt egyesületnek. Hiszen számunkra ők jelentik a „második családot”. Ez is elősegítette azt, hogy ilyen összetartó közösséget alakíthattunk ki. Minden évben szervezünk közös kirándulásokat, a Balaton partján vagy Szlovéniában töltünk el pár napot kikapcsolódással. De elmaradhatatlanok a nyári piknikezések, grillpartik is.

A csoport fiatal tagjai számára a kulturális örökség megőrzése mellett jó hajtóerő az MSZSZ Rozmaring ösztöndíja is. A szervezet ugyanis a rábavidéki kulturális csoportok mindegyikéből félévente két-két fiatal együttműködőt pénzösszeggel is megjutalmaz.