Utánajártunk, hogyan telnek a dolgos hétköznapok a góri árvízcsúcs-csökkentő tározónál

A Répce a Keleti-Alpok határa mentén több ágból ered. Az osztrák területen hirtelen keletkező árvizek a magyarországi Répce-völgyben szétterülve nagy pusztítást okoznak. A legemlékezetesebb az az árhullám volt, amely 1965. április 22-e és 24-e között sújtotta a Répce-völgyet. Az elöntések komoly károkat okoztak, Csepreg belterületének 35-40 százaléka került víz alá. A rendkívüli árvíz a Répce-völgyben számos part- és töltésszakadást okozott.

A hetvenes évek elején megindult a Répce felső szakaszának szabályozása. Csepregen és több községben úgynevezett tanácsi töltések épültek a belterületek védelmére. Ezek azonban egy nagyobb árhullám esetére nem adtak volna kielégítő megoldást. A Répce alsó szakaszának árvízi védelmére végül a szakemberek a gazdaságossági számítások, műszaki megfontolások és környezetvédelmi szempontok figyelembevételével a góri árvíztározó megépítése mellett döntöttek, melyet 1996-ban adták át. A tározótöltés a Répce-völgy teljes elzárásával épült meg. 3096 folyóméter hosszú, 4 méter koronaszélességű füvesített földgát szolgál az árhullám visszatartására, a tározó 9,8 millió köbméter víz befogadására alkalmas.

A tavaly felújított zsilipnél Tamás László tározóőr kalauzol. Megmutatja, és a kedvünkért el is indítja a hidraulikával működő hatalmas zsiliptáblák egyikét. Ha nagyobb árhullám jön a Répcén, akkor a zsiliptáblákkal tudják azt lefojtani úgy, hogy csillapított vízmennyiség haladhasson tovább a lenti területek, falvak felé. A továbbengedett vízmennyiséget az üzemelési szabályzatban leírtak és a helyzeti viszonyok határozzák meg. A felgyűlt vízmennyiség a gáton belül terül el. A múlt novemberben volt egy kisebb árhullám, akkor nem kellett tározni, de már folyt ki a mezőre a víz.

– Az északi és déli zsiliptáblát egy konténerből tudom irányítani – mutatja Tamás László. Decemberben múlt két éve, hogy ő vette át a nyugdíjba vonult tározóőr helyét. – A gépkezelő itt bent a műszeren látja, hogy milyen magasan van a zsiliptábla. Mindennap ellenőrizni kell a zsilipeket, és hetente meg kell mozgatni őket, hogy készenlétben legyenek egy riasztás esetére. A gátőr számára előírás az állandó készenlét, éjjel-nappal, hétvégén, bármikor hívhatóak vagyunk.

– Amikor november elején volt ez a vízszint-emelkedés, akkor is reggel korán jöttem ki és ellenőriztem, hogy ténylegesen működik-e minden, ha szükség van rá, tudunk-e tározni. A réten még legeltetett az egyik gazda, neki is jelezni kellett, hogy elöntheti a rétjét a Répce. Kapcsolatot ápolunk a polgármesterekkel, a lakossággal, bármi kérdés, kérés van, azt nekem tudják feltenni, és segítek, vagy továbbítom az illetékesnek.

László munkanapja azzal kezdődik, hogy a közmunkásoknak kiosztja a feladatot, hol kell aznap kaszálni, nádat vágni, bozótot irtani. A területéhez több mint száz kilométernyi vízfolyás, kisebb-nagyobb árok tartozik, amelyeknek a partját, medrét folyamatosan karban kell tartani. Az ő felelőssége a több mint három kilométernyi töltés koronájának és rézsűjének kaszálása. Emellett naponta más-más területen végez bejárást, ellenőrzi, nem történt-e valami rendkívüli. Például, hogy egy hód nem döntött-e bele egy fát valamelyik mederbe.

– Rengeteg kárt okoznak a hódok, de a fenntartási munkákat anyagi lehetőségeinkhez mérten maradéktalanul elvégezzük – magyarázza Balogh Péter. Mutatja: a tározótérben a nagy szárazság ellenére egy helyen összegyűlt a víz. Egy kis erecske szalad itt a Répce felé, annak a vizét duzzasztották fel a hódok egy maguk építette gáttal. A több évtizedes fák törzsén mindenütt a fogaik nyoma látszik.

Nagyon szaporák, és nemigen lehet tenni ellenük, védett állatok és a terület is Natura 2000 védelem alatt áll. A hódok kis medencéjét leszámítva most vetés zöldell a meder alján, de volt már arra példa, hogy öt méter magasan állt a víz a tározótérben. A nyolc méterrel a Répce szintje fölé magasodó vasbeton építmény mellett mérce szolgál az aktuális szint ellen­őrzésére. Mellette lépcsőn lesétálva meggyőződhetünk róla, hogy most nincs baj, a Répce medrében 30 centiméter mélységű kristálytiszta víz siet csak a zubogó felé.

Tározóőrből a góri gátnál csak egy van. Szabadság idején a szomszédos terület, Csepreg mederőrével helyettesítik egymást. Amikor megkérdezem Lászlót, nem unalmas-e a munkája, nagyot nevet. – Nem unalmas! Jó, hogy sokat kint lehet lenni a friss levegőn, a természetet járni. Mindig van valami, ami előzőleg nem volt ott, vagy amit épp elmosott a víz, mindig lát újat az ember. Nagy a felelősség is. Ami a Répce-vízgyűjtőn leesik Ausztriában, az egy-két nap alatt itt van, nekünk gyorsan kell cselekednünk.