Virágok papírból, díszek csuhéból – Doncsecz Józsefné jelentős szerepet vállal a népi mesterségek fennmaradásában

Az előterjesztés szerint Doncsecz Józsefné a szlovén kultúra szeretetét és ápolásának igényét otthonról hozta magával, és a mai napig jelentős szerepet vállal a népi mesterségek fennmaradásában. Több évtizede számos rendezvény, kiállítás és vásár díszítőelemei az általa készített kukoricacsuhé figurák, melyek őrzik a Rábavidék jellegzetes motívumait. Munkái a legkisebb rábavidéki falutól, Szlovénia és Magyarország több nagyobb városáig is eljutottak. Tudását számos műhelymunka keretén belül adja át gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

A kitüntetettet szlovén gyökereiről faggattuk. Elmondta: ő még úgy nőtt fel, hogy odahaza csak a szlovén anyanyelvet beszélték. Magyarul csak az iskolában tanult meg. Ma ez már sajnos lassan a visszájára fordul. Mióta a férje meghalt, Doncseczné, Ili számára is beszűkült az anyanyelv használatának lehetősége. A gyerekek értik ugyan, ha szlovénül szól hozzájuk, de már magyarul válaszolnak. Ennek ellenére nem adja fel, feltett szándéka, hogy az unokáinak is megtanítja az ősök nyelvét.

Ili hét éve a Pszichiátriai Betegek Otthona gazdasági nővéreként ment nyugdíjba. Azóta még több ideje marad a közösségi munkára és a kézművességre. Ha hívják, mindig szívesen segíti a faluszépítő egyesület tevékenységét, és öt éve tagja a Vidám barátok színjátszó csoportnak is. A legtöbben azonban mégis a kézművesmunkáiról ismerik, hiszen a tudását számos táborban, rendezvényen, kézműves-foglalkozáson adta át gyerekeknek, felnőtteknek. Amíg a vírusjárvány vissza nem szorította a lehetőséget, minden évben ott volt a szlovéniai Cankován a József-napi vásáron, és más anyaországbeli kézműves-találkozókon. Tartott már kézművesműhelyt a szentendrei skanzenben is, a helyi gyerekekkel rendszeresen foglalkozik a felsőszölnöki Kühár-emlékházban.

Az egyik kedves alapanyaga a csuhé. Csak azért ültet kukoricát, hogy legyen saját termesztésű, jó minőségű alapanyaga, amit nagy gonddal válogat és szárít. Valaha ez nem így volt: az egyszerű ember háztartásában a kifosztott kukorica után megmaradó mellékterméket hasznosították az ügyes asszonyok mindenféle hétköznapi célra.

– A szlovén asszonyok végtelen ügyességgel és találékonysággal alkalmazták ezt az egyszerű alapanyagot – meséli gyermekkorának emlékeit. – Készítettek belőle lábtörlőt, bevásárláshoz, tároláshoz cekkert, edényalátétet. Ha elkopott a szék, annak az ülőkéjét is ezzel fonták be. Sőt, a nagymamám korában sokszor még az ágybetétet is kukoricacsuhéval tömték ki, szalma helyett. Doncseczné Ili a felmenőitől megtanult mesterségbeli fogásokat ma már a díszítőművészetbe ültette át. Saját ötletei alapján készít a csuhéból virágot, babákat, angyalkákat, ajtódíszt. Míg a csuhéfonás a magyar falvakban sem ismeretlen, a kézműves nyugdíjas másik kedvenc technikája, a papírvirág- készítés kifejezetten a szlovén nemzetiség körében gyökerezik. A pergamenpapírból készült élethű virágokkal régen a temetési koszorúkat díszítették. Később az alapanyag krepp-papírra változott, a virtuóz kézügyesség azonban ma is jellemzi azokat, akik értenek a papírvirág-készítéshez. Ili egy idősebb falubeli asszonytól kapott kedvet, aki egykor a gyerekeit oktatta. Azóta évről évre újabb virágok készítésével ismerkedik meg.

– A virágok sokféleségének csak a fantázia és a kézügyesség szab határt – magyarázza. – A legegyszerűbb a liliom, a gyerekeknek is ezt tanítom először. A szirmokat papírból ki kell vágni, formálni, a virág közepétől kezdve egyenként körberakni. Mivel ragasztót egyáltalán nem használunk, ügyesen kell a pártát összefogni, amíg a másik kézzel dróttal körbetekerjük. Ebből lesz a szár is, azt is betekerjük zöld papírral. Készülhet pünkösdirózsa, pipacs, margaréta, szegfű, tulipán. Bár a papír sok variációt lehetővé tesz, én mindig csak úgy használom a színeket, ahogyan a természetben is előfordulnak.

A szlovénség ünnepi alkalmairól soha nem hiányozhat a papírvirág-díszítés. Ott voltak ezek a speciális díszek a szakonyfalui rönkhúzáson a dekorációban, a menyasszony csokrában. Tanították már a technikát a szombathelyi szlovéneknek, és Muraszombatból is jöttek át asszonyok, hogy a Szlovének Házában megmutassák a legújabban kikísérletezett virágok fortélyait. Egyfajta kapocsként köti össze egymással a szlovéneket ez a szép időtöltés.

Mindamellett nem csak szlovének űzik. Amikor Apátistvánfalván a téli estéken vagy éppen ünnepek előtt bemutatót tart a mesterségből, a betelepülők is szívesen jönnek. És ami különösen fontos: a gyerekeket is érdekli, hogy mit mutatnak neki az idősebbek.

Kiemelt képünkön: Marton Ferenc alelnök vitte házhoz Vas Megye Pável Ágoston Emlékplakettjét. Jobbról Kovács Andrea, a Magyarországi Szlovének

Szövetségének elnöke