2021.04.24. 07:00
Amikor még úri huncutságnak számított négy keréken repeszteni
A 19. század végén és a 20. század első évtizedeiben kiváltságnak számított, ha valakinek volt automobilja. Éppen ezért nem csoda, hogy főleg arisztokraták, nemesek engedhették meg maguknak, hogy egy ilyen modern közlekedési eszközt vásároljanak. Majd egy idő után a kalandorkedvű grófok nem elégedtek meg azzal, hogy csupán birtokolják az autót, hanem hobbiszinten versengeni is kezdtek. Így született meg az autóversenyzés is.
Fotó: Fortepan/Szávoszt-Vass Dániel
Bármilyen furcsán hangzik, az autóversenyzés már az első automobil hivatalos szabadalmaztatása előtt (1886) megszületett. Pedig Henry Ford autógyáros még azt vallotta, hogy az autóversenyzés öt perccel az után született, hogy elkészült a második autó. Nem volt igaza, ugyanis az autóversenyzés születéséhez elég volt egy autó is.
Az első hivatalos autóversenyt 1894-ben rendezték a Le Petit Journal újság jóvoltából: a lap a népszerűsítése érdekében írta ki a Párizs–Rouen-útvonal megtételét. Az eseményen egyetlen jármű, az Albert de Dion gróf által kormányzott, a Bouton & Trépardoux cég által épített négykerekű gőzkocsi vett részt. Az ellenfele más autó hiányában a stopper volt, illetve a kritikusok, akik szerint nem lesz képes megtenni a távot. A megbízhatósági tesztként történelembe vonuló „verseny” bebizonyította, hogy a gépek által hajtott négykerekű járművek alkalmasak lehetnek a közúti közlekedésre.
De Dion gróf ezt követően 1895-ben megalapította a világ első autóklubját: az Automobile Club de France-ot. Ezzel kezdetét vette a szervezett autóversenyzés is. Ami a magyar arisztokráciát illeti, ők sem maradtak le az autók lóerőinek megzabolázásában. A Magyar Királyi Belügyminisztérium által is elismert első Magyar Automobil Clubot 1900. november 30-án alapította Reiman Gyula, aki számos grófot is meggyőzött, hogy tegyenek az automobilizmus ügyéért.
Így történhetett, hogy a klub első elnöke gróf Szapáry Pál lett, akihez gróf Andrássy Géza, gróf Zichy Béla Rezső és gróf Esterházy Mihály is csatlakozott. A később Királyi Magyar Automobil Clubra keresztelt szervezet élén más grófok is megfordultak, közülük Andrássy Sándor gróf, Andrássy Gyula egykori miniszterelnök unokatestvére emelhető ki. A harmincas évektől az európai autóklubok élén a nemeseket fokozatosan leváltották azok a pénzes vállalkozók, akik az autóversenyzésben nem csupán hobbit, de üzletet is láttak. De addig is a grófok közül páran nemcsak a versenyek szervezéséből vették ki a részüket, hanem rajtvonalhoz is álltak. Közülük három nemesi származású magyar versenyzőt emelnénk ki, akik egyben barátok is voltak: Zichy Tivadart, Eszterházy Antalt és Almásy Lászlót.
Gróf Zichy Tivadar az 1920-as években szerzett magának hírnevet mint magyar-brit autóversenyző. Az amúgy hírhedt playboyként ismert gróf önéletrajzi könyvében arról tesz említést, hogy már 17 évesen „ralikon” vett részt, az els ő versenyét 1927-ben szerezte. 1928-ban az olasz Ettore Bugatti autóival versenyzett – többnyire Magyarországon. 1928-ban a Tiszántúli Automobil Club megbízhatósági túraútjának egy 10 kilométeres gyorsasági szakaszát 187 km/h-s átlagsebességgel nyerte meg. Ugyanebben az évben megnyerte a hat versenyből álló első magyar autó-sportbajnokságot is. A versenyeken a legfőbb vetélytársa az ugyancsak dúsgazdag és szintén bohém életet élő Eszterházy Antal herceg volt. Mivel a kicsapongó élete sok pénzt emésztett fel, a hitelezői elől kénytelen volt Nagy-Britanniába menekülni 1929-ben. Ugyan az autósport ezzel véget ért számára, az autói továbbra is aktívak voltak a versenypályákon. A Bugattiját az a Hartmann László vásárolta meg, aki később nemzetközi nagydíjversenyeken (grand prix) is sikereket ért el.
Az Almásy család köznemesi ágából származó Almásy László már a középiskolai évei alatt érdeklődött a technika iránt, főleg a repülőgépek érdekelték. Az automobilokkal az 1920-as évektől kezdett el komolyabban foglalkozni. 1922-től a Steyr cég megbízottja lett, értékesítéssel is foglalkozott. 1926-ban sógorával, Eszterházy Antallal nem mindennapi útra indult Alexandriából. Steyr autójukkal a Nílus mentén Kartúmig jutottak, és a Líbiai- és a Núbiai-sivatagon is átkeltek. A háromezer kilométeres utazás nem maradt nemzetközi hírverés nélkül, éppen ezért az egyiptomi piac megnyerése reményében a grazi Steyr gyár megbízta Almásyt a kairói képviseletével. A Steyr jóvoltából nemzetközi versenyeken is részt vett: 1928-ban a Madrid–Koppenhága-szakaszt rekordidővel nyerte. Az összesített versenyben 5., a kiskocsik kategóriájában első lett.
Kiemelt képünkön: Herceg Eszterházy Antal Bugatti versenyautójával az 1928-as svábhegyi verseny edzésén
