Április elseje a bolondok, a bolondozások napja – Az emberi csalafintaság határtalan

Egyes források szerint az ugratások napjának állata a hal, amely horogra akadva átvitt értelemben is alkalmas április elsejére, hiszen a átvert ember úgy harap rá a csalira, mint a halak. Ezért megkérdeztük a Sporthorgász Szervezetek Vas Megyei Szövetsége ügyvezető elnökét, hogy mit tud hozzátenni a témához. Puskás Norbert elmondta: nem ismerte az átverésnek ezt a metaforáját, de éppen április elsején telepítenek negyven mázsa pontyot a vasi vizekbe. Emellett a szövetség megrendelt száz kilogramm vöröshasú piráját a Rábába, mert a horgászok kedvelik a ragadozó halakat, pergetve sokan tudnak majd ráhorgászni, azt várják, hogy az Európában is kuriózumnak számító haltelepítés hírére egyre több külföldi horgászturista is ellátogat a vasi folyószakaszra. Az elnök reméli, hogy a nyári strandolókat nem zavarják majd a különleges halak, javasolja, hogy mindenesetre kerüljék az úszók mély és vadregényes folyószakaszokat, mert a piráják nagyon emberszeretők.

Magyarországon az iskolákban korábban nagy hagyománya volt április elsejének, mikor is „fordított napot” rendeztek. Megkérdeztünk egy nyugdíjas pedagógust, a jó humoráról is ismert Kőváriné Fekete Mariettát, a Paragvári Utcai Általános Iskola volt igazgatóját, milyen emlékei vannak erről.

- Az osztályfőnököknek mindig szép feladat beszélgetni a gyerekekkel, hogy mi a különbség tréfa és bántás között. Ha dió van a szék lába alatt, az vicces, de ha rajzszöget tesznek a feneked alá, az nem. A gyerekek kreativitása határtalan. Egyszer úgy betekerték vécépapírral az ajtót, hogy nem lehetett máshogy bemenni az osztályba, csak azt átszakítva. Ha jópofák a gyerekek, partnerek a tanárok – mesélte. – Nekem nem a fogkrémmel bekent kilincs, sokkal inkább a közösségi dolgok tetszettek, amiben összetartó erő volt. Nem az, hogy valaki mer-e csengőt tenni a macska nyakába, hanem az, hogy rá valaki rá tud venni egy egész osztályt arra, hogy pizsamában jöjjön órára. Fordított helyzeteket is vállaltunk: ha egy-két-három gyerek megtartott egy órát, beültünk a padba, és rosszalkodtunk úgy, ahogy ők szoktak. Nem jelentkeztünk, csak belebeszéltünk, piszkáltuk az előttünk ülőt, rágóztunk, nyomkodtuk a telefont. A legjobb, amikor az ember a saját reakcióját kapja vissza: „Marietta néni, háromszor mondtam, nem szólok többször, elveszem!” Megesett, hogy titokban osztályt cseréltek. Bementem hetedik osztályba matematikát tanítani, és a másodikosok ültek ott, náluk meg a hetedikesek hallgatták, hogy kell húzni a betű szárát… Fotó nincs, mert nem szoktunk fényképezni fordított napokon, örültünk, ha átvészeltük. A felnőtt felelőssége, hogy egy vidám nap jó hangulatban is érjen véget.

A digitális oktatás idején nincs lehetőség kontakt-poénokra, de megkértünk egy öregdiákot, Hajas Lászlót, a rábapatyi hagyományőrző közösség egyik oszlopos tagját, mint közismert mókamestert, milyen iskolai élményei voltak. Számtalan zsiványságot mesélt, ezekből szemezgettünk. Középiskolában az egyik társukat átküldték egy másik osztályba, hogy a tanár hívatja. Átment, beültették a lány mellé, aki neki tetszett, csak nem merte neki elmondani, így egy órán át mellette ülhetett. A tanár is be volt avatva. Egyszer a fiúk bementek a lányok gimnasztika edzésére azzal, hogy őket a vívóedző küldte, mert nem jó a mozgásuk, jó lenne, ha ezen itt javítanának. A tornatanár a vívóedző felesége volt – vették a lapot. Megesett, hogy az egész osztály meglépett, utána azt mondták, hogy meg volt beszélve a lyukas óra. Annyira erősen állították, hogy a tanár végül elhitte. Egy másik tanár autóját úgy betették két fa közé, hogy se előre, se hátra. Először azt mondta, feljelenti a diákokat, de mikor lenyugodott, nevetett. (Ezt a tréfát azóta mások meglepetésére is elkövették.) Az is megtörtént, hogy pálpusztai sajtot raktak a tanári asztal fiókjába, és egész órán büdös volt, hiába nyitottak ablakot. A tanár végig nem jött rá, hogy mi ez a szag. Az, hogy bekenték fáradt olajjal vagy gépzsírral a kilincset, nemcsak április elsején fordult elő.

- Annak, akinek be tud indulni az agya, mindennap április elseje van – mondta Hajas László.

Pont így vannak ezzel a vasvári tűzoltók, akik nemcsak április elsején, hanem szinte mindennap ugratják egymást. Bozzai Lajos egyesületi elnök „kisebb kiszúrásokról” mesél, amik beleivódtak a hétköznapjaikba.

- Egyik kedvenc tréfánk üdítős üvegbe vizet önteni, és kiszúrni a kupak alatt, ahol nem látszik. Így, aki belekortyol az üvegbe, biztosan leissza magát. Van egy kollégánk, aki rendszeresen túltölti a cukoradagolót, így egy kiskanálnyi helyett négy-öt adag ömlik a kávéba. Mindig improvizálunk valami hülyeséget. Küldtünk a kollégánk nevére formailag hivatalosnak látszó levelet, ami azonban tartalmilag kétséges volt, miszerint szakértőnek kérték volna fel árvízi védekezéshez. Mikor újságolta, milyen levelet kapott, a röhögésből jött rá, hogy nem igaz. Hét főállású és húsz önkéntes tűzoltó dolgozik nálunk, az egész csapat ilyen. Az új kollégát „véletlenül” meg szoktuk öntözni, avatásként ráirányítjuk a vízsugarat. Volt, akit megfürdettünk. Egy műszaki mentéses bemutatón egy társunk kaszás halálnak öltözött. A fekete humor is nagyon kell, mert vannak helyzetek, amiket máshogy nem lehet kibírni.

Kiemelt képünkön: Rábapatyi tréfacsinálók szerdán délután: Pados Ernő, Hajas László, Desits Zoltán