A harmincnégy üszőre hat rutinos matróna vigyáz a Doroszlói-réteken -fotók

Mint ismert, a Kőszegi Tájvédelmi Körzet egykori gyepterületén többéves élőhely-rekonstrukciós munkával a nagy kiterjedésű, áthatolhatatlan bozót helyén fás legelőt alakítottak ki az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai. Helyreállították a rétek eredeti állapotát, amelyek így újra képessé váltak gazdag, sokszínű élővilág jelenlétét biztosítani. Az ideális körülményeket az ott legelő magyar tarka szarvasmarhák segítségével tartják fenn.

Ezúttal is Harsányi Krisztián tájegységvezető a kalauzunk. Legutóbb az elektromos kerítésen kívül haladva közelítettük meg az állatokat. Most vízben tocsog szinte az egész terület, a kerítés mentén futó földút is, ezért nem kinn, hanem egy szárazabb belső útvonalon keressük a jószágot.

– Április közepén érkeztek a szarvasmarhák, korábban, mint tavaly. A terület szívébe, a kút körüli részre tereltük őket az első napokra akklimatizálódni. Kétszer annyian jöttek, mint legutóbb, és a negyven állatnak más az összetétele is: tavaly Útifű, a bika legelt itt vemhesítésre alkalmas tehenek társaságában. Most az állomány javát tavaly született növendék üszők adják. A 34 fiatalra hat rutinos matróna vigyáz, akik ismerik a villanypásztort és a zöld terepjáróinkat is – magyarázza Krisztián.

Az üszők kedves, kezes jószágok, a nemzeti park reménye szerint az idén még hatékonyabban végzik a dolgukat: legelnek, taposnak, trágyáznak, és ezzel számos élőlényt a környékre vonzanak. Az utóbbinak már mutatkozik is az eredménye: számos állatot figyeltek meg a területen, amelyek korábban nem voltak jelen, csak mióta a területet drasztikusan átalakították.

De erről majd később. Ahogy az A legeltetési szakaszból célirányosan tartunk a C-zóna felé, balról magas fűz mutatkozik – innen napok óta szól a haris. A fokozottan védett fajt először hallani a levegő fűtengerében. A földön fészkel, május-júniusban költ és éjszaka énekel – kilométerre hallatszik recsegő hangja. Azokat a helyeket szereti leginkább, amelyeket az emberek kaszálnak, éppen ezért nehéz megvédeni. A Doroszlói-réteken ilyen szempontból biztonságban van: amikor a marhák erre a részre költöznek majd, érintetlenül hagynak számára egy néhány hektáros területet, hogy nyugodtan kikölthesse fiókáit.

Tavalyhoz képest változás az is, hogy már késő tavasszal méteres fűben küzdi előre magát járművünk. Az idei tavasz extrém volt a csapadék szempontjából, ehhez kellett alkalmazkodniuk a nemzeti park munkatársainak az állatok legelésének irányításánál is.

Közben gyöngybagoly-költőládára figyelünk fel egy oszlopon, amelyben igaz, hogy nem a célfaj, hanem az ugyancsak védett vörös vércse költ, de jó hír ez is, mondja vezetőnk. Őzbakok ugranak ki a bokorcsoportokból, mögöttük már a tehenek látszanak. Míg sok zökkenéssel a közelükbe érünk, barna rétihéja köröz felettünk – korábban e ragadozómadarak számára sem volt táplálkozásra alkalmas a terület. Áthaladunk a „gólyafészkes réten”, ahol a gólyáknak eszményi helyen állított fel egy oszlopot műfészkekkel a nemzeti park és az áramszolgáltató kísérletképpen. Az utóbbi évtizedekben a fehér gólya beköltözött a településekre. Arra kíváncsiak, vajon a 2020-as években a fehér gólya elfoglal-e egy ideális területen lévő, ám településen kívüli fészket.

Míg a marhák közelébe gurulunk, sofőrünk tisztázza: a negyven állat természetesen nem lesz képes golfpálya minőségűre lerágni a füvet a 70 hektárnyi területen. De nem is ez a cél, elvégre természetvédelmi oltalom alatt álló területről van szó. – Látszik, hogy hol magasabb, hol alacsonyabb a fű, itt-ott a cserjék kezdenek újra életre kelni. Kérdés volt, hogy a megszokott utat járjuk-e: addig legeltessük a területet, amíg egyenletesen le nem rágják az állatok, és a maradékot géppel zúzzuk le. De itt inkább olyan elvek mentén gondolkodunk, amelyek a természetes folyamatoknak engednek teret. A cél érdekében lefektettünk néhány alapelvet: ilyen például, hogy elkerüljük a gépesített beavatkozásokat, a kaszálást, a szárzúzást, vagy, hogy nem törekszünk a vaddisznó- és vakondtúrások elegyengetésére. (Ha e miatt változik a talajszerkezet, az megint más élőlényeknek kedvezhet). A lényeg, hogy végül a terület a lehető legváltozatosabb képet mutassa. Folyamatosan értékeljük a látottakat és ehhez igazítva a döntéseinket megyünk előre. Azt is ki kell még tapasztalnunk, hogy mekkora a terület marhaeltartó képessége, vagyis a legnagyobb sokféleség eléréséhez hány szarvasmarhát legeltessünk.

Ha nem látnánk a csapatot, jellegzetes szaguk elárulná a kérődző állatokat. A gulyát vezető hat öreg tehén tényleg minden rezdülésünket figyeli. Békések, rágcsálják a kihajtott éger-újulatot. Miután beengedték őket a C-szektorba, az első dolguk volt megkeresni és lelegelni az itteni legfinomabb füvű rétet. Innentől igazán hasznos, amit csinálnak, mondja Krisztián, és magas aranyvesszőt vesz a kezébe: az inváziós özönnövény nem idevaló faj, a marhák arra kényszerülnek, hogy ezt egyék. Így néhány év alatt drasztikusan csökken majd a káros növény jelenléte.

Újra autóba pattanunk, a virágos rétre tartunk, hogy a védett szibériai nőszirom állományát is szemügyre vegyük. – Amikor a terület helyreállításába kezdtünk, a fix kerítésrendszert úgy alakítottuk ki, hogy külön kerítettük azt a részt, ahol a legfontosabb növénytani értékek találhatók. E rét kiterjedését a helyreállítás során megdupláztuk – a közeli égererdő felől benyomuló cserjét kiirtottuk, ennek eredményeként tavaly kiemelkedő volt a virágzó állomány.

A rekonstrukció során kialakított műszaki megoldások révén lehetőség van a terület déli részének elárasztására. A mesterséges vízpótlásnak és a csapadékos tavasznak köszönhetően itt még mindig áll a víz néhány hektáron, ezzel a régióban nagyon ritka sekély vizes élőhely alakult ki, ami mágnesként vonzza ide a „jó” fajokat. A szakemberek terepi megfigyelései és a kameracsapdák felvételei alapján elmondható, hogy várakozáson felül sikerült az első árasztásos szezon: hemzsegnek itt a békaivadékok és olyan madarak jelentek meg, amelyek ritkák errefelé: darvak, kanalas gémek egyéb parti madarak, cankók, sárszalonka, gólyatöcsök szálltak le pihenni, táplálkozni. Krisztián meséli: a területen dolgozó kameracsapdák felvételeiből készül a második videóösszeállítás is, amelyet hamarosan közzétesznek az interneten.

Levirágzóban lévő, kissé már megviselt szirmú szibériai nőszirom-telepekhez sétálunk be, réti ecsetpázsit simogat, és réti kakukkszegfű rózsaszínében gyönyörködünk. Közben berki tücsökmadár énekel és kakukk repül, tövisszúró gébics tojó és hím pihen a kerítésoszlopokon, cigánycsuk rebben – tobzódik az élővilág. Bárki besétálhat a Doroszlói-rétekre, a terület szabadon látogatható. A nemzeti park munkatársai mindössze annyit kérnek, hogy bánjunk körültekintően az áramot vezető kerítéssel és a legelésző jószággal, és csak a fotóinkat vigyük haza, maradjon a természet része, ami odavaló.

Kiemelt képünkön: Egy méterre megközelítették Harsányi Krisztiánt a magyar tarkák, mi pedig még bociorrot is simogathattunk