Az életből merített muravidéki történetekkel szórakoztatta közönségét Bence Lajos Szombathelyen

Az Irodalmi Műhely múlt héten, szerdán indult újra az ŐrvidékHázban, a különlegesnek ígérkező estére a ráhangolódást Jankovics Zoltán hegedűművész játéka segítette. Az első vendég, a muravidéki Bence Lajos József Attila-díjas író, költő volt, akiről Farkas Csaba, az ŐrvidékHáz igazgatója azt mondta, egy igazi kalandor, aki Jugoszláviában született, Szlovéniában él, magyar nemzetiségű, miközben ki sem mozdult Lendváról. A keserédes humor egyébként nem csak ekkor volt jelen, az egész estét átszőtte. Költőtársa, a szintén jelen lévő Devecsery László – akivel 2019ben együtt vehették át a József Attila-díjat – is utalt rá, miközben a könyvet méltatva azt mondta: az életpálya íve mellett a gyerekkor őszintesége és tisztasága van jelen a kötetben meg persze a humor.

A kötet a lendvai magyarságnak is jelentős érték – mondta Kepe-Kocon Lilijana, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (MNMI) munkatársa. – Az írott szó az egyik legfontosabb pillére minden határon túli kisebbségnek, és mi, az elmúlt 22 évben – amióta az MNMI működik – nagyjából 350 könyvet jelentettünk meg. A határok szinte ma már nem léteznek, csak a fejekben, a mai esemény arról szól, hogy törlődjenek ezek a határok is.

Az Egyszer én is – muravidéki rövid történetek című novelláskötetnek februárban már megvolt az online bemutatója, amit a lendvai magyar kulturális élet fellegvárából, a Bánffy Központból sugároztak, ezúttal azonban személyesen, mintegy huszonöt érdeklődőnek mutatta be könyvét a szerző, aki meglepetésként saját díjnyertes borait is elhozta, így közönségének nemcsak lelki táplálékkal szolgált, de meg is vendégelte őket. Bence Lajos kötetében olyan rövid, ironikus, önironikus történeteket mesél el, melyek önmagáról, barátairól, átélt élethelyzeteiről szólnak. A szókimondó, sajátos humorral megírt novellák vidám hangulatot idéznek és kellőképpen rövidek ahhoz, hogy a szerző reményei szerint fiatalok is örömmel forgatják majd.

Fikciós, de saját valós életén alapuló történetek ezek, melyek akármelyikünkkel megtörténhettek volna. Ezt erősíti, hogy a szereplők gyakran csak monogramokkal szerepelnek a kötetben, de ahogyan az est moderátora, Tanai Ibolya megfogalmazta, a lendvaiak közül többen biztosan magukra ismernek olvasás közben, ezért nekik, egészen mást jelenthetnek a történetek, mint nekünk, magyarországi magyaroknak.

A könyvben megjelenő alaphelyzetek változatosak, a televíziós riporterkedés komikus momentumai, a dalárdai működés részletei vagy a hetvenes évek szexuális nevelésének megmosolyogtató pillanatai szépen megférnek egymás mellett. A kötetből Varga Bodó Anita olvasott fel, Tanai Ibolya pedig nemcsak a könyvről kérdezett, hanem a költő életéről is, Bence Lajos ugyanis elsősorban költő, aki ugyan több tanulmánykötet szerzője, novellát korábban sohasem írt.

De megtudhattuk azt is, a szerző szerencsés helyen, Göntérházán született, ami ugyan csak egy apró szlovéniai település, Lendvát nem számítva mégis a legtöbb diplomást és költőt adta a szlovéniai magyarságnak. Pedig akkoriban a paraszti családoknál nemhogy könyvespolc, könyv sem volt. Bence Lajos mégis egyetemet végzett, majd viszszatért szülőföldjére, a Muravidékre. És arról is első kézből kaphattunk információt, hogy hosszú folyamat eredményeként nem túl rózsás a magyar nyelv helyzete a határon túl, ahogyan az irodalom sincs kitüntetett helyzetben. A verseskötetek gyakorlatilag kiadhatatlanok, ugyanis senki nem olvas verseket, még neves szerzők műveit sem.

Ezen az estén szerencsére másképp volt, Varga Bodó Anita elsőként a kötet címadó novelláját olvasta fel, majd sorra került még néhány a közönség nagy örömére és derültségére. A kötetnek várhatóan hamarosan folytatása is lesz, mivel Bence Lajos az utóbbi hónapokban mintegy harminc új novellát írt, amelyek már készen állnak a publikálásra.

Kiemelt képen: A novellaszerzőként most debütáló Bence Lajos József Attila-díjas író, költő az ŐrvidékHáz Irodalmi Műhelyének vendége volt a napokban.