Nők a diplomáciában: kihívások és válaszok

Bogyay Katalin hat évig – 2015 és 2020 között – volt Magyarország 15. állandó képviselője az ENSZ New York-i székhelyén, előtte 2009 és 2014 között Magyarország állandó nagyköveteként szolgált az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezeténél (UNESCO) Párizsban. 2006 és 2009 között Magyarország nemzetközi ügyekért felelős oktatási és kulturális államtitkári tisztségét töltötte be, 1999 és 2006 között pedig a Londoni Magyar Kulturális Központ alapító igazgatója volt, emellett ő hívta életre a Magyar Magic angliai interkulturális fesztivált.

Televíziós újságíróként indult, filmes, kulturális rendezvények producereként és íróként is kiemelkedő karriert futott be. Könyvek, kiadványok szerzőjeként is ismert, világszerte előadásokat tart egyetemeken vendégelőadóként, konferenciákon pedig meghívott vendégként. Számos magas rangú kitüntetésben, elismerésben részesült.

Ízelítőül azok közül, amelyeket nőjogi szervezetektől kapott: az ENSZ-ben töltött évei alatt 2020-ban megkapta a „Last Girl Leadership” díjat egy indiai és USA-beli nőjogi szervezettől, 2017-ben Kiemelkedő Nemzetközi Női Vezető díjat vehetett át a Celebrating Women International nőjogi szervezettől. 2019-ben az ENSZ női jogegyenlőséggel és esélyegyenlőséggel foglalkozó hivatala igazgatótanácsának alelnöke volt, 2015-ben New Yorkban pedig megalapította a Női Nagykövetek Körét. Tizenkét év külszolgálat után tért vissza nemrég Magyarországra.

A Tudomány a kocsmában sorozat hétfői előadóját Magasházi Anikó, az FTI-iASK nemzetközi kapcsolatainak fejlesztéséért felelős vezető mutatta be.

Szakmai és személyes hangú előadását Bogyay Katalin történelmi mozaikkal kezdte – régóta, még Lüszisztraté, az okos athéni asszony idejéből ismert a nőkben rejlő diplomáciai hajlam –, utána az első női nagykövetekről beszélt, nemzetközi példákat hozott a folyamatról, ami odáig vezetett, hogy a nők diplomaták, nagykövetek lehettek. Egy érdekesség: a világ első nagykövetnője, Schwimmer Rózsa (1877–1948) feminista aktivista, újságíró magyar volt.

Majd a preventív diplomácia mint a konfliktuskezelés legfontosabb eszköze fontosságát hangsúlyozta, és hogy ez mennyire kötődik a soft – kulturális, oktatási, tudományos – diplomáciához, kommuniká­cióhoz, amely területeken ő is sokat dolgozott. Erős vita van a nemzetközi világban arról, hogy milyenek a férfi és a női diplomaták – ezt is részletezte. Majd arra hívta fel a figyelmet, milyen nagy jelentőségű a nők jelenléte a béketárgyalásokon: más technikával tárgyalnak, és ha nincsenek ott, az őket érintő témák elfelejtődnek.

Hozzáfűzve azt is, hogy „mi Magyarországon, Európában, az Amerikai Egyesület Államokban természetesnek tartjuk, hogy nagyköveti-misszióvezetői, diplomáciai, politikai munkát nők is végeznek, de globálisan gondolkodva, a világ sok helyén ma „kényelmetlen, kellemetlen”, ha egy nő a fővendég. Ugyanakkor sokszor volt tanúja pozitív előrelépésnek is a pályafutása alatt, jegyezte meg.

– Boldog vagyok, hogy hitem és tudásom szerint mindig képviselni tudtam a nők jogait a tárgyalásokon, megszólalásokban – fogalmazott.

Végül a koronavírus-válság speciálisan női arcát jellemezte. Az asszonyok-lányok eddig is komoly egyenlőtlenségekkel néztek szembe, amelyeket a járvány tovább súlyosbított a világ számos pontján. A nők jellemzően olyan szektorokban dolgoznak, amelyeket a járvány a legsúlyosabban érintett, a frontvonalban ténykednek és közülük nagyon sokan fajilag-etnikailag leszakadt csoportokhoz tartoznak. A világjárvány alatt a női nagykövetek különösen szorosan dolgoztak azokkal a civil szerveződésekkel, amelyek az ugrásszerűen megnőtt családon belüli bántalmazás, emberkereskedelem, szexuális kizsákmányolás ellen lépnek fel.