A geológus megpróbálja ismét beindítani a felsőcsatári bányát

Harminc éve még megszokott volt, hogy Felsőcsatár és Vaskeresztes között leállították a forgalmat, mert éppen robbantottak a kőbányában. Korábban az út lényegében átment a bánya területén. A kilencvenes évek közepétől a kőfejtőben megszűnt az intenzív bányászat. Azóta csak rövid időszakokban folyt itt termelés. Az egykori épületek enyészetnek indultak, az utakat benőtte az erdő. Mintegy fél éve új bérlője van a felsőcsatári bányának.

A szombathelyi Lóránth Csanád neve ismerősen csenghet az ásványgyűjtők körében. Kilencéves korától érdekli a kövek világa. Kamaszként eljárt a Pődör György által szervezett ásványgyűjtő túrákra. Érdeklődése hamar a ritka mikroásványok felé fordult. Elsősorban nem a gyűjtőszenvedély motiválta. Arra volt kíváncsi akkor is, hogy ezek hogyan keletkeztek, miért csak az adott helyen fordulnak elő. Az ELTE-n geológusként végzett. Most szabadúszó vállalkozó. Miközben több bányában követ termel, nemzetközi tudományos projektekben is tevékenykedik.

Már öt éve működteti a svájci Lengen- bach közelében azt a kicsi bányát, amely negyven olyan ásványnak a lelőhelye, ami az egész világon csak itt található. A bányászat tudományos célokat szolgál. A meddő pedig turisztikai hasznosítást kapott. A világ minden részéről jönnek ide a gyűjtők. A szakmában Lóránth Csanád fura madárnak számít. Olykor bányagépeket irányít, máskor meg leül az elektronmikroszkóp mögé, hogy új ásványokat fedezzen fel.

A felsőcsatári kőfejtőben újra járható az út. Sorompó jelöli, hogy van gazdája a bányának. De hiába keresnénk nagy gépeket, teherautókat. Lóránth Csanádot a fák között találjuk. Költési időben (ahogy arról be is számoltunk) az uhupáré a bánya. Egy szobrásszal a zöldpala gépi megmunkálhatóságát tesztelik éppen.

– Megpróbálom lábra állítani a felsőcsatári bányát – mondja a geológus. – Nem a tömegtermelés motivál. Szeretném megteremteni a zöldpala presztízsét. Ezért kísérletezünk ezzel a kővel. Vágjuk, csiszoljuk, forgácsoljuk. Olyan textúrát szeretnénk létrehozni, amit még nem látott senki. Úgy vélem, több potenciál van benne, mint hogy csak lábazatnak, kocsibejárónak használjuk. Elindítottuk a minősíttetést is. Fontos, hogy a mai modern eszközökkel is megvizsgálják, mit bír ki ez a kő. Persze igyekszünk kihozni belőle, amit lehet.

Az uhuk költése után jönnek majd gépek, és egy nehéz rostával három frakcióba szétválogatják a bányafal aljában összegyűlt omladékot. Akkor majd lehet belőle vinni útalapba, gabionhálóba – és lesz az a frakció, amiből mi tudunk csinálni építőkövet. A bányatelek intenzív művelés és maximális teljesítmény mellett tíz évre elég kőzetet rejt. Mi ennek töredékét termeljük, de nem is az a cél, hogy gyorsan sok útépítési követ termeljünk, hanem inkább hosszabb idő alatt, de nemesebb építőkövet bányásszunk és fenntarthatóbban működtessük a bányát.

Régészeti kutatásokból tudjuk, hogy már az őskorban, az újkőkortól élő bányahely volt Felsőcsatáron. Az innen származó csiszolt zöldpala balták egészen távoli területekre, például Békés és Baranya megyei lelőhelyekre is eljutottak.

-Magyarországon a felszínen csak itt a környéken fordul elő a zöld pala és bányászni csak itt lehet – tudjuk meg Csanádtól. -Ez egy metamorf, azaz átalakult kőzet. Osztrák geológusok megállapították, hogy ennek a kőzetnek egy olyan alkálibazaltos kőzetanyag lehetett a kiinduló állapota, amit ma a felszínen Hawaion lehet megtalálni. Ez aztán az alpi metamorfózis során átalakult. Tehát egy vulkanikus kőzet volt, ami az egykori Pennini-óceánnak volt az aljzata. Tektonikus úton került a felszínre. Földtani értelemben véve ez egy olyan tektonikai ablak, amelyben a Pennini-óceán talapzatának roncsai, a felszínen megjelennek. Ezek a kőzetek a földtörténet középidejében 100-200 millió éve keletkezhettek a Júra és a Kréta időszakban. A Rohonc mellett található kőbánya a Bozsok fölötti Kalaposkő és a Vas-hegy egy geológiai egység, de a kőzet néhány kilométeren belül is egy kicsit más összetételű.