A szemenyei pusztaötös kuriózum a vidéken – fotók

Szemenyét nagyjából háromszázötvenen lakják. Holler Ferenc polgármester szívélyesen fogad bennünket. A falu első emberétől megtudjuk, hogy az utóbbi években emelkedett a lakosságszám, gyerek is van, jó a közösség. Szemenye élhető hely. Hivatalosan szerves egységet alkot Kámmal és Egervölggyel, iskolája – nyolc évfolyammal – Egervölgynek van, óvodája Kámnak.

A Laskafesztivál Szemenye egyik védjegye volt, de a Covid-helyzet miatt második éve nem tudták megtartani. Pedig régen híresek voltak a szemenyei laskások, akik a summásoknak – a vándorló mezőgazdasági idénymunkásoknak – a földekre vitték ezt a tájjellegű tésztaféleséget.

Helyette most sportrendezvényt szerveztek, próbáltak a helyi hagyományokra támaszkodni, volt mire. A lótartásnak is nagy múltja van, így lett lovas programja a falunak. Lebonyolításában nagy segítséget nyújtott a bögötei pónisuli, oda járnak tanulni a környékbeli gyerekek.

Holler polgármester is lótulajdonos, pontosabban a kislánya Bianka az, akit mindenki csak Bibiként ismer. Lujzának, a majdnem húszéves magyar félvérnek jó helye van, minden törődést, odafigyelést megkap.

Egyet nem ismer a ló: mértéket. Képes annyit enni, hogy abba akár bele is pusztulhat. Az almafa is azért van elkerítve nálunk, hogy a lehullott gyümölcsöt ne túlozza el. Réti szénát viszont bármikor ehet, önkiszolgáló jelleggel.

Átellenben van Kántor Benedekék háza, füttyszóra már jön is a hátsó kéthektáros rétről Vihar, a tízéves nóniuszi mén. A család kislánya, Réka most szégyenlősen elbújik, de édesanyja, Veronika azt mondja, már kétéves korában szőrén megülte a lovat, amely náluk is hobbiállat, mindenki szereti. Vihar tíz éve az egervölgyi búcsú napján született. Amikor az ottani gazda hazaért a falumulatságból, a kiscsikó már jött vele szembe az udvaron. Nem is tudta, mire vélni szegény, nagyobb méretű kutyának gondolta először.

Vihar szabadon legelhet egy nagy területen. Kevés volt idén az eső, Szemenyét mindig elkerülte, így a fű nem olyan jó minőségű, sok a jancsifű is, amit a ló nem igazán szeret.

A faluban többen tartanak lovat, marhát, disznót, de a legnagyobb gazdasága kétségkívül Simonkáéknak van. A családfő, Simonka Ferenc harminc éve vásárolt birtokot a 8-as főút mentén, annak idején Szombathelyről költözött ide.

A birtok olyan nagy, belátni is alig lehet, de azt megmutatja, hogy munka van itt bőven. Tizenhat lova van a családnak, mellette több tucat marha – szürke és magyar tarka vegyesen –, és pár szamár is. Három terelőkukutya figyeli a birtokot, úriasan, nem tolakodva, inkább tisztelve a vendéget.

– Sokan csak beszélnek arról, hogy ők magyarok. Nekünk magyar a csárdánk, magyarok a lovaink, a kutyáink és magyar az autónk is, hiszen Suzuki – humorizál Simonka Ferenc, aki némi segítséggel, lányával, Laurával és fiával, Fecóval viszi a gazdaságot.

A húszéves fiú igen elkötelezett, tizenhárom esztendősen már ellovagolt Bugacra. Története a lovakkal mostanra még jobban kiteljesedett: nemrég a puszta­ötössel járt az Alföld – és Európa – legnagyobb hagyományőrző eseményén, a Kurultájon. Ott több ezren nézték a nyugati végekről érkezett fiú bemutatóját.

A pusztaötöst Koch-ötösnek is hívják – mondja Simonka Fecó, majd belekezd a történetbe. Ludwig Koch, osztrák festő készített egy képet, amely csak később került nyilvánosságra egy nagy lovaskönyvben. A művész úgy képzelte, hogy a magyar pusztában a postás így hordja a levelet. Több se kellett a magyaroknak: a rajz alapján megcsinálták. Így lett a pusztaötös, majd a pusztahetes – mostanra meg a szenzációnak számító pusztahúszas – a legenda szerint.

De nekünk, a Vas megyei Szemenyén a pusztaötös is éppen elég nagy csodának számít. Fecó háromnegyed órát kér, ennyi idő kell ahhoz, hogy felszerelvényezzen, és felvegye a magyaros csikós ruhát.

Az ötöst – Rudit, Sárgát, Lenkét, Tündért és Mérgest – Simonkáék egyszerre vásárolták. Már lassan húszévesek, érettek minden szempontól. Megtudjuk, hogy a lovakat hároméves kortól lehet tanítani jó ütemben és sikerrel, előtte még ők is „szertelen gyerekek”. A profi versenyzők 6-8 éves lovaiktól már megválnak, hiszen a nagy igénybevétel megterheli az állatokat, elsősorban az idegrendszert, így nem lehet ugyanolyan magas szinten dolgozni velük.

Simonka Fecó Kőszegen tanult lovastúra-vezető szakon. Gyakorlatát az Alföldön, elsősorban Lajosmizsén szerezte. Az ottani csikósok, lovasok azonnal megszerették. Meglátták benne a szenvedélyt, és azt, hogy milyen harmóniában van a lovakkal.

– A lovast szeretik, a lovasra felnéznek. Nem csak azért, mert magason ül. Hanem azért, mert a lovas valaki – mondja végszóként idősebb Simonka Ferenc.

Közben hol lassabban megy, hol vágtat a pusztaötös. Fecó egyensúlyoz, koncentrál és tartja az összhangot lovaival.

Mi is látjuk és tapasztaljuk: a lovas valaki. Simonka Fecó különösképpen.

Kiemelt képünkön: Simonka Fecó és pusztaötöse nemrég Európa legnagyobb lovas hagyományőrző rendezvényén, a Kurultájon is bemutatkozott