Az emberi kapcsolatok állnak Rozán Eszter szombathelyi írónő legújabb könyvének középpontjában

Kovács Gáspár visszatérő szereplője Rozán Eszter történeteinek, a tizedik, mintegy négyszáz oldal hosszú kötetében azonban új oldaláról ismerjük meg a felügyelőt. A férfival történt valami a múltban, amire nem hajlandó emlékezni, de ami miatt rendkívüli szabadságra küldik, rémálmai vannak, és alkoholproblémákkal küzd.

– Ezúttal megismerjük gondolatait, érzéseit, hogy hogyan és mitől szenved, majd miként tud talpra állni. Bemutatom Kovács Gáspárt mint embert – mondja az írónő, akinek ezzel kettős célja volt: egyrészt a koronavírus-járvány okozta bezártság éppen az emberi kapcsolatok iránti vágyat erősítette fel, másrészt egyfajta iránytűt nyújt az olvasónak. Bármelyikünk lehet most vagy a jövőben Kovács Gáspár, de ha neki sikerült, nekünk miért ne sikerülne?

Könnyen azonosulhat az olvasó a szereplőkkel azért is, mert mindenki egyes szám első személyben beszél. A történet több szálon fut, tehát ugyanazt a dolgot többféle szempontból megismerhetjük.

– Hiszen így van ez a való életben is: akárhányan vagyunk, annyifélét gondolunk, már csak azért is, mert máshonnan jöttünk, más a múltunk, különbözőek az emlékeink. Sokszor nem is gondolunk erre. Éljük az életünket, majd egy szó, illat, kép vagy bármi apróság a felszínre hozza az elfeledettnek hitt dolgokat. Lehet, hogy nem vagyunk tudatában, de a múltunk igenis hatással van a jelenünkre – fogalmaz Rozán Eszter, akinek szereplői előbb-utóbb erre a felismerésre jutnak.

Egyebek között ezért választotta azt a technikát, hogy a történet két idősíkon, a múltban és a jelenben fut. Rozán Eszter azt mondja, tapasztalatai szerint nemcsak divatos írásmód ez, de szeretik is az olvasók. Az idő- és nézőpontváltások is hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasó belehelyezkedhessen a történetbe, közelebbről megismerje a szereplőket.

A helyi olvasóknak külön öröm lehet, hogy szombathelyi helyszínek – Csónakázótó, emlékmű, Váci utcai kutyafuttató – is felbukkannak a történetben, de ahogy azt már az írónő előző köteteiből megszokhattuk: néhány fiktív közterület beemelésével univerzálissá teszi a regényt. A mély tartalmi mondanivalót Rozán Eszter – ahogy tette azt korábbi könyveiben is – izgalmas krimibe csomagolta.

– Ez az eszköz arra, hogy felkeltsem és fenntartsam az olvasó figyelmét, de több szerelmi szál is végigfut a történeten, még fejlődésregényként is tekinthetünk rá – mondja. – Valójában minden történetemmel bátorságra akarom tanítani az olvasót. Érezzék: nincsenek egyedül.