Frissen Vasból

2021.11.28. 15:31

Egyszerűen csak: festő – A Csákánydoroszlóban élő Kiss Gábor autodidakta módon képezte magát

Nem tartja magát festőművésznek, de nem is amatőr, hiszen munkái messze túlmutatnak ezen. Egyszerűen festő – mondja a Csákánydoroszlóban élő Kiss Gábor.

Tóth Judit

A csákánydoroszlói családi ház padlásterében van Gábor műterme, amely elég tágas ahhoz, hogy szabadon szárnyaljanak a gondolatok. Egy régi laptop adja a zenét, jazz szól, amely morzsolgatja a lelkünket. Van egy kis melankóliája a helynek, a bejárati ajtón örök igazság: „Nem tudsz nem azzá válni, akinek az emberek hisznek.” De vajon kinek hisszük mi Kiss Gábort, és kinek hiszi ő saját magát? – A körmendi bútorgyárban vagyok kárpitos most már két éve – kezd bele Gábor. Az alkotómunka jó tíz éve lett meghatározó eleme az életemnek, igazából teljesen véletlenül. Megtaláltam az iskolai temperáimat, és elkezdtem dolgozni. Most már azt mondanám, hogy a festés a minden, a többi e köré csoportosul. Gábor eleinte street arttal foglalkozott, érdekelték a brit graffitiművész, Banksy művei. És persze – ahogy szokás – festett klasszikus, könnyen befogadható témákban is – önarcképet, csendéleteket és tájképeket nádassal, csónakkal, naplementével.

Ma inkább a gesztusfestészet jellemzi: a képek keletkezésének folyamata és az alkotói munka talán hangsúlyosabb, mint maga a téma. Gábort különösképpen izgatja a különböző felületekkel való kísérletezés, például az, hogy az ipari alapanyag milyen felületet hoz létre az olajfestékkel akkor, ha nem ecsettel fest, hanem spaklival, festőkéssel vagy mondjuk egy fésűvel. A műterem tetődeszkáin három üzenet: Cegléd-Puskapor, Csákánydoroszló- család és jelenlét. Az első Ceglédre, a szülővárosra utal, ahol a Puskaporos utcában volt egy közösségi múzeum. Ez volt az első művészeti bázis. De itt volt Gábor első műterme is, a hely, amely talán a legmeghatározóbb volt az alkotói pályán. Csákánydoroszlót és a családot nem kell külön magyarázni.

Kiss Gábor autodidakta módon képezte magát, Körmenden nyílt tárlata
Fotó: Szendi Péter

Amikor Kelet-Anglia egyik művészeti központjából, Norwichből hazatértek, Csákányban rendezkedtek be. A ház Gábor feleségének családi öröksége. Most már hárman élnek itt, hiszen több mint egy éve megszületett kislányuk, Bíborka Margit is. A jelenlét pedig arra utal, hogy az ember követi a jelet, a jó irányt. De lehet ez egy emlékeztető is, amely arra figyelmeztet, hogy nem szabad olyan dologra fókuszálni, amely az adott pillanatot, a jelent befolyásolni tudja.

Egyszerűsítve: nem érdemes molyolni azon, hogy mi lesz, mi van, ha… Gábor felsorol pár művészt: Bojtos Ádám, Varényi István, Horváth László és Kogler Tamás. Tőlük sokat tanult még Cegléden, kapcsolatuk ma is baráti. Aztán elejti a szót: outsider. Talán ennek érzi ő saját magát. Magányos alkotónak, aki nem bennfentes mondjuk művészkörökben, és nem is kimondottan szakmabeli. De érthetjük úgy is, hogy más, mint a többi. Különleges festő, váratlan gondolatokkal. Gábornak jelenleg a körmendi Sala Terrena Galériában van egy nagyszabású kiállítása. A tárlat tíz évet ölel fel és Pálóczi Zsuzsanna igazgatóhelyettes segítségével sikerült megvalósítani. Az alkotások mind egy szabad alkotóműhely képei, amelyek közelebb visznek minket Kiss Gáborhoz, a festőhöz.

Ezek is érdekelhetik