Frissen Vasból

2021.11.27. 20:00

Érdekességek Szombathely múltjából – Falvak, amiket ”benyelt” a város

Az Őrvidék Házban tartott legutóbbi várostörténeti konferencia előadója volt dr. Pál Ferenc levéltáros is, aki Falvak Szombathelyen címmel könyvsorozatot indított.

Merklin Tímea

Kutatásainak célja, hogy feltárja azon közösségek múltját, amelyek beleolvadtak a városba, de még őrzik a falusi identitásukat és az értékeiket. A peremkerületek szimbiózisban éltek Szombathellyel, a tehetséges gyerekek ide jártak tanulni, a falu ellátta tejjel, hússal, zöldséggel a megyeszékhelyt, a fuvarosok hordták a városi iparosok áruit a piacokra. Egyelőre Zanaton, Oladon, Herényben és Újperinten igyekszik rálátást szerezni a ma már a várostörténethez tartozó egykori falusi életre. Az első könyv, a Zanatról szóló rész idén jelent meg a Szülőföld Kiadó gondozásában, tíz év munka van benne.

Azért kezdte Zanattal, mert ott lakik, sőt már a felmenői is ott laktak a 18. század óta. 1784- ben költözött oda egy Pál Mihály nevű nemes, családot alapított Zanaton, elvette egy jobbágy özvegyét, Kemény Mariannt, és jobbágytelken élő nemes lett, ami falun jellemző volt. A levéltárost a gyerekkorában hallott történetek inspirálták a múlt kutatására. – Édesanyám, édesapám parasztemberek voltak. Téeszben dolgoztak, és amikor hazaértek, mentünk a mezőre dolgozni. Amíg a kezünk járt, addig a szájunk szabad volt, és folyamatosan hallottam tőlük a családi történeteket, ezeken nőttem fel. A saját régmúltjukat mesélték, és amiket a nagyapámtól hallottak – tudtuk meg Pál Ferenctől, akinek a könyvében sok személyes emlék van, de nem csak az övéi. A Zanati Kulturális Egyesülettel – amely az idei Szent Márton Gálán vette át a tavaly kapott Az év civil szervezete díjat – kidolgoztak egy munkamódszert, amit úgy neveztek el, hogy „kollaboratív etnográfia”, a néprajzosoktól kölcsönözték a kifejezést.

– Amikor elindult az első közmunkaprogram, az egyesületnek sikerült felvennie két közfoglalkoztatottat, Tóth Tápi Tamást és Tóth Esztert. Megbeszéltük velük, hogy nem arra van szükség, hogy üljenek a közösségi házban – mert sajnos a társadalmi aktivitás egyre lanyhul –, hanem arra, hogy kimenjenek a faluba egy kérdéssorral, amit összeállítottam, és információkat gyűjtsenek, idősektől, fiataloktól, mindenkitől, aki szóba áll velük. Végig is járták a házakat, a begyűjtött történetek egy részét ismertem, egy részét nem. Közben a srácok fotókat is gyűjtöttek, ezekből szuper kiállítást rendeztünk a közösségi házban, elindítottam egy élő előadássorozatot Képek Zanat történetéből címmel. Ugyanezt megcsinálták Újperinten is, az lesz a következő könyv, és egyébként a módszert adaptálni szeretnék a Szombathelybe olvadt összes falura is.

Egy kolléganő, Kovács Eszter Oladdal próbálkozik, ott is szép eredmények vannak. Pál Ferenctől azt is megtudtuk, hogy a munka során nem csak arról van szó, hogy végül elkészül egy könyv. Előtte sok előtanulmányt kell végezni, tisztázni a félreértéseket, legendákat. Például izgalmas kérdés, hogy valójában mennyire volt jó az 1853-as jobbágyfelszabadítás. – A jobbágyok tényleg földhöz jutottak, de nem kaptak hozzá tőkét, és ezért csak evickéltek az első világháborúig, amikor megtörtént a feltőkésítés. Igaz, hogy a férfiak elmentek a háborúba, igaz, hogy kötelező beszolgáltatás volt, és vetéskényszer, és az otthon maradottak, az asszonyok meg az öregek rengeteget dolgoztak, de a város éhezett.

A polgárok kizúdultak a környékbeli falvakba, hogy élelmet szerezzenek. Az asszonyi munkából származó tojást, tejet, zöldséget nem tudták begyűjteni, ezért jó pénzért adhatták. Olyannyira, hogy például a dédöreganyám, aki a sok gyerekkel otthon volt, Újperinten földet meg erdőt vett, és a saját nevére íratta, mire dédöregapám hazajött az első világháborúból – mondta a levéltáros. – A zanati templomot 1920- ban renoválták, gyönyörű üvegablakokat tettek bele. Nem értettem soha, hogy honnan volt rá akkor pénz. Onnan, hogy a parasztember vagy földet vett, vagy szakrális célokra költött. Újperinten is van hősi emlékmű, az 1920-as kereszt, a kápolna, sokáig nem volt rá magyarázat, hogy miből építették.

De hát innen: a városi polgár kiment, csillagászati árakon megvette a mezőgazdasági termékeket, a parasztember pedig félre tudta tenni a pénzt. Érdekes, ahogy a Szombathely környéki falvak együtt éltek a várossal. Zanaton az 1828-as felmérés szerint vagy háromszor annyi ló volt, mint háztartás, és amikor felbecsülték, a lószerszámok és a lovak értéke meghaladta a ház és a pajta értékét. A zanatiak szekereztek, amint a herényiek és helylyel- közzel az újperintiek is. – Jó lenne, ha többeket be tudnék vonni a kutatásba, átadnám a módszert. A herényiek nyitottak rá, de még hezitálnak. Még sok év munka szükséges. Az interjúknak nem feltétlenül az a lényege, hogy leírjuk azokat, arra szolgálnak, hogy támpontokat adnak a kutatáshoz. Például édesapámnak a legnagyobb jó szándékkal elmondott történetei is megbicsaklottak néha. Nem illettek bele a jogszabályi és történelmi környezetbe, de mindig volt valóságmagjuk. Ezek nekem kiindulási alapot adnak, hogy a levéltárban utána tudjak menni, és amikor nincs már levéltári forrás, lehozom a szóbeli közlést.

Pál Ferenc jó példaként az újperinti Gömbös Marika nénit említi, aki az egyik legjobb interjúalanya volt, fotókat is tudott elővenni, miután a levéltárból előkerült egy irat, miszerint volt Újperinten reptér. A hölgynek voltak képei a repülőkről és a pilótákról, ez pedig úgy lehet, hogy Marika néninek a nagybátyja amatőr fotós volt Újperinten, és mindent fotózott, méghozzá jó szemmel.

Kiemelt képünkön: Dr. Pál Ferenc levéltáros sorozatának első könyvével

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában