A hetvenes-nyolcvanas években nemegyszer rendkívüli körülmények között készült a Vas Népe

Harmincöt évvel ezelőtt éppen azért, hogy ne érje kellemetlen meglepetés a szombathelyi nyomdát, komoly beruházásba fogtak. Azaz megoldódni látszott a Sylvester János Nyomda, a Lapkiadó Vállalat és a Vas Népe szerkesztőségének közös gondja: 1987 februárjától egy új, megbízható nyomdagépen készült az újság. Ám addig, amíg az új gépet beüzemelték, újra rendkívüli körülmények között kellett átmenetileg előállítani a lapot. A régi, Saphir–96 típusú ofszet-rotációsgép 1976. május elseje óta működött. Ez az NDK-gyártmányú berendezés már a megvásárlásakor öt-hat éves konstrukció volt. Anyag igénye elég nagy volt, kiszolgálása nehézkes, fontosabb részei nehezen hozzáférhetők. A színnyomó műhöz például egy trepnin emeletnyi magasságba kellett felmenni. 

A géppel a legtöbb gond az alkatrészellátás miatt volt. A gyártó lipcsei gyár átadta a gépet a Plauen városában levő gyárnak még 1976-ban. Az új üzemben természetesen sok mindent megváltoztattak a régi konstrukción. Vagyis az ofszet-rotációsgép új gazdája lényegében sohasem tudott eleget tenni a vasi alkatrészigényeknek. Az ofszetgépet több megye nyomdája vásárolta meg, például Zala, Komárom, Somogy, Fejér és a miskolci nyomda. A szombathelyi Saphir alkatrészeit a vasi nyomda munkatársai készítették vagy készíttették. Voltak ötéves, teljesítetlen alkatrészigényléseik is. 

Ilyen körülmények között érthető volt, hogy a gép műszaki állapota az átlagnál jobban romlott. Nyilvánvaló volt, hogy cserére szorul. A szocialista piacokról csak az NDK-ból várhattak volna megfelelő gépet, azonban legfeljebb 1989-ben vagy 1990- ben szállítottak volna. Ez az út nem volt járható, ezért széles körű piackutatásba kezdtek, hogy a megfelelő gépet felkutassák. Tárgyaltak francia, angol, svéd, NSZK-beli szállítókkal. Ez utóbbi két országból való két cégnél kötöttek ki, végül az előnyösebb konstrukciójú NSZK-beli partner gépét választották. Az új gép gyártója a Frankfurthoz közeli Albert Frankenthal cég volt, a világ egyik legrégibb nyomógépgyártója. Az új gép is újságformátumot nyomott, kiszolgálása egyszerűbb volt, műszakilag korszerűbb. Lényeges volt, hogy a hajtogatóműve mennyire biztonságos, ráadásul fotocellás biztonsági berendezés óvott a töréstől, a meghibásodástól. A régi gép hibáinak nagy részét a hajtogatómű hibái, törései okozták. 

Nem volt elhanyagolható szempont az sem, hogy az NSZK-beli gépnek nem kellett dupla idő a hétvégi 16 oldalas szám kinyomásához, képes volt szinte ugyanannyi idő alatt végigpörgetni, mint a nyolcoldalas számot. Ofszet minőségű színes kép, illetve többszínű újság nyomására is alkalmas volt. Ez volt a gyár első ilyen típusú referenciagépe a szocialista országokban, tehát érdekük volt, hogy ez a gép jól működjön, állandóan „tipp-topp” állapotban legyen, bármikor bárkinek bemutathassák. Bécsben volt a szervizük, hétnapos ügyeletet tartottak, tehát akár hétvégén is kocsiba ültek a szerelők, hogy kijavítsák az esetleges hibákat. A géphez tartalék nyomóművet is vásárolt a szombathelyi nyomda. A megye 36 millió forint fejlesztési alapot adott a nyomdának, a devizát a kormány adta. Az új gép 1987 február első napjaiban érkezett Szombathelyre. 

Január végén elő kellett készíteni a helyét, ami átmenetileg újból megnehezítette a Vas Népe készítését. A régi rotációs gépet leszerelték, egy másik helyen újra felállították, ott működött az NSZK-beli gép elindításáig. Az áthelyezés idején mintegy két hétig a zalai nyomdában készült a Vas Népe. E két hét alatt déli egy órára kellett előrehozni a lapzártát, és a lap kísérőszín nélkül, fekete-fehérben jelent meg.