Vasparipák a jubileumra

 A 19. század végén nagy divat volt a kerékpározás, Körmenden az Udvary fivérek – Ferenc és Jenő – hódoltak ennek a szenvedélynek. Lendületük akkora volt, hogy 1889-ben elkerekeztek egészen a párizsi világkiállításig. Tizenhét nap alatt 1500 kilométert tettek meg velocipéddel, ami nem hagyományos kerékpár, hanem igazi különlegesség: első kereke órási, a hátsó kereke meg egészen kicsi, nagy tudomány kell hozzá, hogy az ember egyáltalán felkapaszkodjon rá. A körmendi testvérek erejéből még arra is futotta, hogy hazafelé meglátogassák a száműzetésben lévő aggastyán Kossuth Lajost Turinban, a mai Torino városában. 

A legenda úgy tartja, hogy az emlékezetes kerékpártúrának komoly hozadéka volt: Udvaryék megalapították a Körmendi Vasparipa Egyletet, az elnevezés állítólag Kossuth Lajos ötlete volt. Az alapítás után az egylet hol működött, hol nem. Mély álmából 1992-ben ébredt Cziráki Lajos és Gueth Lajos kezdeményezésére. Azóta jelen van a folyamatosság, hála az aktív tagoknak, akik éltetik a civil közösséget, és úgy bánnak járműveikkel, mint a hímes tojással. Éppen ezért biztosak lehetünk abban, hogy évtizedek múltán is láthatjuk a motorokat és a tulajdonosaikat, akik örök fiatalok, mert a motoros már csak ilyen. A Batthyány-kastély Sala Terrena Galériája kellően tágas a vasparipák kiállításához, és most még elég hűvös is ahhoz, hogy a terembe lépve élvezni tudjuk az üzemanyag szagát. 

Tikkasztó hőségben ez azért nehezebben menne. De a szervezők – Szabó Anita Eszter elnök vezetésével – a legkisebb részletekre is ügyeltek. Központi helyet kapott a kiállításban egy több mint 100 éves, 1921- es, angol gyártmányú stabilmotor. Érdekessége, hogy nem gyertyagyújtással indul, hanem belső megszakító van benne. Magyarországon ez az egyetlen darab van belőle. Tulajdonosa Halek Károly, akinek hobbija az ilyen típusú motorok felújítása. Gál István 1931-es DKW-ja is igazi kuriózum, mert a jelzett időből nem igazán maradtak fenn motorok. Nem maradhatott ki a gyűjteményből az 1959-es Panni, a legcsajosabb motor, amit valaha látott a föld. Ezt nem lábbal, hanem kézzel lehet berántani. A magyar katonák zöld MZ-je sem hétköznapi, ez maga elé világított. 

Messziről nem lehetett látni, így egészen sokáig inkognitóban tudott maradni. Oldalkocsis motorból is van néhány. Ezek mindig kicsit kilógnak a sorból, de a látogatók imádják. A falunapokon és az egyéb rendezvényeken is nagy keletje van az oldalkocsisoknak, aki először ül motorra, általában ilyent választ, ha lehet. Napestig lehetne sorolni, hogy mi minden van még a tárlatban, merthogy vannak igazi nagypályások is tekintélyt parancsoló kinézettel és komoly köbcentikkel. De kár a szót szaporítani, jobb, ha az ember személyesen látogat el a kiállításra, amely április 3-áig tart nyitva, hétfő kivételével mindennap.