Élményekre hangolva - Bemutatták Boros Ferenc és Horváth Zoltán portréfilmjét

A nyugalmazott főiskolai docens, a szombathelyi Szent Márton városi kórus karnagya, a komolyzenei műelemzések népszerű előadója hetvenéves. Tavaly Szombathely Kultúrájáért Életműdíjban részesült. A filmet 2019-ben kezdték készíteni pályájáról az alkotók, hogy megmutassák karizmatikus személyiségét, hogyan képes százakat magával ragadni a komolyzene világába. A Berzsenyi Dániel Könyvtárban tartott, Ezt látni és hallani kell című zenei ismeretterjesztő sorozata kapcsán Boros Ferenccel már évek óta kapcsolatban volt, amikor felmerült, hogy a következő filmjüket róla szeretnék készíteni. – Ahogy rám hat a zene, azt próbálom meg átadni a közönségnek. Nagyszerű, hogy sokszor száznál is több ember eljön az előadásomra. Mozartot ugyanolyan lelkesen fogadták, mint egy operát vagy Sztravinszkij Tűzmadarát. 

Szeretek mindent, ami sokszínű, érdekes, mozgalmas, ritmikus, elgondolkodtató, vagy nagyon lírai, markáns, ujjongó, ezeket könnyen át lehet adni. Látják, hogy én is benne vagyok a zenében, és akkor könnyebb a befogadás. A filmben is benne van egy-két ilyen részlet. Például ki gondolná, hogy Mozart Esz-dúr szimfóniájának egészen meglepően gyönyörű pillanatai vannak. Az egyik legsikeresebb előadásom, a legelső, Mozart Kis éji zenéjéről szólt. Volt egy vonósnégyes, akik meg is szólaltatták, abból indult ki az egész – idézte fel Horváth Imre, aki azóta is hív néha hangszeres zenészt, hol barátokat a szimfonikus zenekarból, hol művészeti szakközépiskolás diákokat. 1983-tól 2014-ig tanított a szombathelyi Berzsenyi Dániel főiskola (aztán egyetem) Zenei Tanszékén ének-zene pedagógiát.

Nemcsak elméletben oktatta a módszertant, hanem a gyakorlatban is mindig benne volt, óraadóként ének-zenét tanított több szombathelyi iskolában (Dési, Szentgyörgyi, premontrei, Nagy Lajos Gimnázium). Nagy rutint szerzett a művek elemzésében, közvetítésében, ennek folytatása a könyvtári, felnőtteknek szóló zeneórák sorozata. Karnagya volt többek között a tanító szakosok énekkarának, az Orchidea női karnak és a Lassus kamarakórusnak. Az elmúlt négy évtizedben számos hazai és külföldi fellépésen, hangversenykörúton vett részt karnagyként. Amikor vezetője volt az Erkel kórusnak és a Zenebarátok (Szent Márton) kórusának, nagy oratorikus műveket tanított be, készített elő hangversenyekre, külföldi szereplésekre. Emlékezetesek az iseumi fellépések is. Különös öröm számára, hogy a filmbe bekerült az a módszertani füzete is, amit országosan terjesztett, amikor pedagógustovábbképző tanfolyamokat szervezett húsz éven át énekzene és tanító szakosoknak. Ma már csak pár példány van belőle.