Egy könyves dinasztia

2022.04.17. 13:00

Szombathelyen, a Szent Márton utcai temetőben az avar alól egy vörösmárvány síremlék bukkant elő

A Szent Márton utcai temetőben az évtizedeken át összegyűlt avar alól egy szép rajzolatú vörösmárvány síremlék bukkant elő. Zsoldos született Forster Teréziá nak állították, aki 1829-ben harmincévesen halt meg és ifjabb Zsoldos István szombathelyi könyvkötő felesége volt.

Orbán Róbert

Az 1829-ben meghalt Zsoldos Istvánné Forster Terézia síremléke a Szent Márton-temetőben

Forrás: Orbán Róbert

Az 1829-ben meghalt Zsoldos Istvánné Forster Terézia síremléke a Szent Márton-temetőben

Forrás: Orbán Róbert

A hátára fektetett sírtáblára valamikor az 1970-es években egy urnát helyeztek. A növényzettel sűrűn benőtt síron kis fakereszt is látható, „Itt nyugszik a Zsoldos család” felirattal. A körülmények arra utalnak, hogy a helyet a legutóbbi időkig látogatták, sőt alkalmanként talán még ma is felkeresik. A Zsoldos családnak fontos szerep jutott a Nyugat-Dunántúl kultúrtörténetében. A szálakat nem könnyű kibogozni. 

Az idősebbik Zsoldos István 1759- ben Zsoldos György és Könye Erzsébet gyermekeként Szalafőn született. Az apa bár nem volt nemes, az Őrség tehetős emberei közé tartozott, aki kisebb-nagyobb pénzügyletekkel is foglalkozott. Ez utóbbi egyszerűbben kifejezve azt jelentette, hogy sokan keresték fel kölcsönökért, amit aztán ő kamatot számolva kért vissza. Szalafő tekinthető a Zsoldos család központjának, a mai Templom-szer a XIX. század első felében készült térképeken még Zsoldos-szerként szerepel.

Az 1829-ben meghalt Zsoldos Istvánné Forster Terézia síremléke a Szent Márton-temetőben
Forrás: Orbán Róbert

 A források szerint a família tagjai közül többen is az Őrség őrnagyai voltak. Zsoldos György egyik fia, István könyvkötő lett. Azt, hogy hol tanulta ki a mesterséget, nem tudjuk. Legényként bizonyára több helyen megfordult, végül Szombathelyen telepedett le. Az 1788-ban megalakult soproni könyvkötő céh tagja volt. Szombathely és Kőszeg ennek a céhnek a hatáskörébe tartozott. A könyvkötészet, a „kompaktorság” Zsoldos esetében nem egyszerű hétköznapi munkát jelentett, hanem egyfajta iparművészeti tevékenységet is. Az általa kötött könyvek mesterműnek számítottak. 

Nemcsak könyvkötő volt, hanem könyvárus is. Az első híradás 1789- ből származik, de később mintegy fél évszázadon át nála, majd fiánál, aztán unokájánál lehetett megvásárolni vagy megrendelni a kor folyóiratait, így többek között a Magyar Hírmondót, a Hazai s Külföldi Tudósításokat és a Tudományos Gyűjteményt. Alapító tagja volt a Szombathelyi Olvasó Egyletnek. Az idősebbik Zsoldos gyermekei közül István apja hivatását folytatta, Ferenc ügyvéd, majd táblabíró lett, János a mészáros foglalkozást választotta, György pedig kalmárként, azaz kereskedőként kereste kenyerét. 

A család története ezután már négy ágon futott tovább. Úgy az idősebbik, mint az ifjabbik Zsoldos István ragaszkodott református hitéhez. A szombathelyi polgárok közé való felvételük, különösen az ifjabbik esetében a város elöljáróinak ellenállása miatt akadályokba ütközött. A nehézségekről Zsoldos részletes feljegyzést készített. A Pápai Református Levéltárban található irat címe jól tükrözi az akkori viszonyokat. 

A hosszúsága ellenére érdemes teljes egészében idézni: „Nemzetes Zsoldos Istvánnak fia ifjabb Zsoldos Istvánnak a polgári társaságban bévéttetése érdemében a privilegizált püspöki Szombathelyi mezző városbéliek által a vallás különbsége tekintetéből közben vetett akadáloknak elől adása, hivatalos megvizsgálása, és felsőbb helyeken miként lettek intézésének rajzolattya.” A családnak a polgárjog megszerzése érdekében folytatott küzdelméről 2012-ben Tilcsik György írt igen alapos tanulmányt.

 Tőle tudhatjuk azt is, hogy 1801 és 1848 között összesen 810 személyt vettek fel a szombathelyi polgárok sorába. Közöttük hárman voltak nem katolikusok, ifjabb Zsoldos István, a testvére, Ferenc – aki ügyvéd, majd később táblabíró lett –, illetve István fia, Gyula, aki apjához hasonlóan a könyvkötészetet választotta. Az ifjabbik Zsoldos István 1822-ben a soproni Forster Terézia személyében evangélikus házastársat választott.

 Két gyermekük született, Gyula és Hermina. Rövid ideig élhettek együtt, mert Terézia 1929-ben meghalt. Az idősebbik Zsoldos István 1837-ben, az ifjabbik 1845-ben halt meg. Gyulának 19 évesen kellett átvennie apja, illetve nagyapja hivatását. Bár ő is kitanulta a szakmát, tapasztalok hiányában nem tudott megbirkózni a feladattal, ezért pár év után anyagi nehézségek miatt feladta az üzletet. A Szent Márton utcai temető sírkövén Zsoldos Istvánné Forster Terézia neve olvasható. Feltételezhetjük, hogy annak közelében temették el férjét, illetve apósát is, így a síremlék közvetve nekik is emléket állít.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában