Barangolás a vasi avasok vidékén

Vas megye földrajzi neveit az 1970-es évek első felében gyűjtötték össze. Az anyagban különböző helyszínekről több mint hetven olyan adatot találunk, amelyikben szerepel ez a szó vagy valamelyik változata. Többségük az erdőhöz kapcsolódik. Az „avas” vagy nemritkán „as” vagy „ós” öreg, agg erdőt jelentett. A megnevezés koronként és tájanként kicsit változó jelentéstartalommal a Székelyföldtől a nyugati határszélig gyakorlatilag mindenütt előfordul. Nézzünk néhány példát! Vasalja település nevét egy 1463-as oklevélben még Avasaljaként jegyezték fel. 

Azt, hogy a falu határában egykor nagyobb kiterjedésű erdő volt, két dűlőnév is alátámasztja. A XIX. század első felében készült térképeken a falutól nyugatra még két erdő szerepel. Az egyik elnevezése a Gyerek-avas vagy Gyerek-ós, a másiké Agg-avas, vagy Agg-ós. A területük az idő előrehaladtával egyre csökkent, de a maradékuk még ma is megvan. A „gyerek” jelentése ebben az esetben bizonytalan, valószínűleg nem gyermek kifejezés áll a háttérben, hanem a szláv gyárek (vagyis árok). A régi megnevezés jelentése mára elhomályosult. A disznók erdei legeltetése, makkoltatása évszázadokon át szokásban volt. Hébe-hóba még az 1960-as években is előfordult, de mára teljesen megszűnt. Úgy tartották, hogy a makkal etetett disznónak lágy a zsírja. A falusi gazdák több községben is kanászt fogadtak, aki csekély juttatásért vállalta a sertések kihajtását és őrzését. Ilyen volt például az 1870-es években Kercán a Göcsejből szerződtetett Laci kanász, aki reggelente kürtszóval gyűjtötte össze az állatokat.

Azt, hogy hol őrizte őket, százötven év után már nem tudjuk. Az egyik hely talán a Kis-as-nak nevezett terület volt. Az öreg tölgyesek és bükkösök voltak leginkább alkalmasak erre. Balassa Iván néprajzkutató szerint az Avas földrajzi név nagyon sokszor jelöl olyan helyet, ahol valamikor makkoltatás folyt. Az erdő hasznaihoz való hozzáférés a régi világban is szigorúan szabályozva volt. Ma a haszon elsődlegesen a fát jelenti, de korábban nagy jelentősége volt a makknak is. Az urbáriumok rendszerint azt is rögzítették, hogy a jobbágyok hol, mikor és milyen feltételekkel makkoltathattak. Az avas erdő a földesurak számára is érték volt. Ők a hasznot pedig elsődlegesen a maguk számára akarták megtartani. Másokat nem nagyon engedtek oda. Ennek emlékét őrzi Bérbaltavár és Nagytilaj határában az Urasági-avas és a Tilos-avas elnevezés. Vas megyében a káldi Avas a legnagyobb kiterjedésű terület, amelyik ezt a nevet viseli. Itt a megmaradt „banyafák” is az öreg erdőkre emlékeztetnek. 

Ha a tágabb területi összefüggéseket nézzük, akkor nem szabad megfeledkezni a miskolci Avas-hegyről és a Szatmárnémeti közelében lévő Avas-hegységről sem. Az avas erdő eredetileg öreg lombos erdőt jelentett, ami magától nőtt, és magától roppant össze. Ha korhadó, avasodó fatörzseket is odaképzelünk, nem tévedhetünk nagyot. Felkeresve, azonosítva azokat a helyeket, amelyek a földrajzi nevek gyűjteményében avasként szerepelnek, ne csodálkozzunk azon, hogy ott ma már (egy-két kivételtől eltekintve) nem idős fákat találunk. Sőt az is előfordulhat, hogy az adott területen ma már nincs is erdő. Az elnevezés akár több száz évvel ezelőtti állapotot tükrözhet. A név is része környezetünk történetének. Olyan érték, amire vigyáznunk kell.