Berzsenyi Dánielre emlékeztek Egyházashetyén - fotók

Születésének napján, május 7-én délelőtt több tucatnyian emlékeztek a település géniuszára, Berzsenyi Dániel költőre, szülőházánál. Az ünnepség, amelynek moderátora Ambrus Lajos, József Attila-díjas író volt, a költő: A tavasz című versével és a himnusz eléneklésével kezdődött, ezt követően a Hetyei Daloskör adott elő muravidéki népdalokat. Az ünnepi szónok szerepét ezúttal Szigethy Gábor Kossuth-díjas színháztörténész, rendező, egyetemi tanár vállalta, aki beszédében a költő méltatása mellett azt is elárulta, mi mindent adott neki a 246 éve született költő. 

Mindezek előtt azonban egy 1860-ban, a niklai temetőben elhangzott emlékbeszédből idézett, amelyből kiderült, Berzsenyi azért volt nagy költő, mert nem a saját érzéseit énekelte meg, hanem azt a húrt pendítette meg, ami bennünk is meg tud szólalni. A szónok hangsúlyozta, bár ma már kevesen teszik, fontos volna, hogy ma is olvassunk Berzsenyit. Őt a költő mai napig tanítja bölcsen hinni, de bölcsen elválni is attól, amitől el kell. Berzsenyinek a szülőföldjétől kellett elválnia és kellett bölcsen megtalálnia a továbbélés lehetőségét. Bölcsen élni is tőle tanult, hiszen ahogyan Horác című versében írja: Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz, Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj. 

Az emlékbeszédet követően Szíjártó Sándor és Szíjártó Sándorné díszpolgári címének átadása következett. Mint az a méltatásból kiderült, az elismerést a település ifjúságáért végzett sok évtizedes lelkiismeretes, odaadó, kimagasló munkájukért ítélték oda a házaspárnak. A megható pillanatok után Berzsenyi: A magyarokhoz című ódáját, Zolnainé Nábrádi Györgyi szavalta el. Az ünnepséget végül koszorúzással zárták, amelyhez a zenei aláfestést a Géniusz Kürtegyüttes biztosította.