A pecöli apátság és a szentek erdeje

 A Boldogságos Szűz Máriáról, az Angyalok Királynéjáról elnevezett apátság régmúltjáról kevés az adat. Pecöl a középkorban nem önállóan működött, hanem a kapornaki apátsághoz tartozott. Ugyanakkor kisebb egyházi és birtokközpont itt is kialakult. Valószínűnek látszik, hogy a mai Pecöl területén a XV. században két templom állt.

 A kapornaki apátság által épített pecöli templomot egy 1456-os oklevél említi. Ennek utódja lehet a ma is álló épület. Az 1937- es átalakításkor és bővítéskor előkerültek a régi templom maradványai. A községhez tartozik az egykori Egerköz (a mai térképeken: Egerdűlő) is, az ottani, Szent Péter tiszteletére szentelt egyházat már 1356-ban említik. A település – amely később az iratokban Szentpéterfölde néven bukkan fel – a XVII. századra eltűnt. Templomának helyét Benczik Gyula és Feiszt György azonosította.

 A kapornaki apátság az 1500- as évek közepén megszűnt, és ez magával hozta a pecöli birtokviszonyok átrendeződését is. A falu határának egy része már korábban is a Zarka családé volt, emléküket ma a Szarka-erdő neve őrzi. Az 1600-as évek elején új birtokosként jelentek meg itt az Erdődyek, akiknek egyik központja a közeli Vépen volt. A pecöli apátság 1751-ben történt megalapítása hozzájuk kapcsolódik. Gyakorlatilag az történt, hogy a valaha Kapornakhoz tartozó apátsági birtok területén tényleges apátság alakult. A család kegyúri státusza 1945-ig fennmaradt. A kegyúri joghoz kapcsolódó kötelezettség volt az apátságot és annak templomát megfelelő javakkal ellátni, másrészt a kegyúr részt vehetett az egyházi elöljárók, pl. az apát vagy plébános kiválasztásában. 

A pecöli a többi magyarországi apátsággal összehasonlítva kicsi volt. Szorosan kapcsolódott Véphez, az is előfordult, hogy a vépi plébános egyben pecöli apát volt. Természetesen a megválasztáshoz érdemekre is szükség volt. Így például Déghy István az 1837-es pappá szentelése után a szombathelyi líceum tanára volt, tudományos értekezéseket tett közzé. Később a vépi plébánia élére került, s tudós papként kapta meg a „pecöli apát” címet. A II. világháború után a világi és az egyházi nagybirtokokat is államosították. Mivel a működéséhez szükséges hátteret elvesztette, a pecöli „valóságos” apátsággá, „címzetes” apátsággá alakult át. 

Ha azt mondanánk, hogy ma már csak szimbolikusan létezik, nem fogalmaznánk pontosan. Az adatokat ugyan nehéz szétválogatni, de Pecöl történetében mindig fontos szerep jutott az egyháznak. A história egy része okleveles adatokból kibogozható. Tudjuk, hogy e helyen már 6-8 évszázaddal ezelőtt is templomok álltak. A falu templomának Kisboldogasszony a patrónusa, és ez a titulus valószínűleg még a régi időkből ered. 1910-ben a falujuk iránti tiszteletből a Boldogasszonynak állítottak szobrot az Amerikába kivándorolt pecöliek is. A templom mellett felállított alkotás elkészítésével Király Kálmán szombathelyi szobrászt bízták meg. 

A talapzatra a messzire kerültek nevét is felvésték, de a névsor ma már csak nehezen kibetűzhető. A történeti hagyomány, a legendák és a földrajzi nevek nemegyszer távoli korszakokat kapcsolnak össze. Az utóbbiaknál az eredeti jelentés, a magyarázat idővel el is veszhet. A falutól északra lévő egyik terület elnevezése ma is Szentek erdeje vagy Szent-erdő. A név XIX. századi forrásokban is szerepel, de már akkor sem nagyon tudták, hogy honnan ered ez a „sajátságosan” mondott név.