Arany helyett hazatérés - Ki volt Medreczky Nándor, az ikervári Patrona Hungariae gyógyszertár tulajdonosa?

Hosszú rabságának egyik emlékezetes kalandja volt, amikor Jakutföldön azzal az emberrel találkozott, aki egykor a keleten maradt magyarok nyomait kereső Vámbéry Ármint kalauzolta. A Pesti Hírlap 1929 karácsonyi száma színes beszámolóban tudósított bizonyos gazdag szibériai aranyleletek kiaknázásának lehetőségéről. Erre reagált Medreczky Nándor. Az ikervári patikus levelet írt a szerkesztőségnek, amelyben felelevenítette világháborús szibériai raboskodását. „A hír igaz!” – kezdte a beszámolóját. „Több mint tíz éve annak, hogy jómagam is hadifogoly voltam a Távol-Keleten, az Amur partján, az Uszuri folyó torkolatánál, ahonnan több rabtársammal megszökve, az őserdőn akartunk Európa felé áttörni. Irkutszk közelében, egy orosz faluban, több hónapig vesztegeltünk. 

Az egyik orvostanhallgató társamat a betegek kezeléséért, engem pedig gyógyító tanácsaimért sokszor honoráriumként arannyal akartak megfizetni, ezt azonban sohasem fogadtuk el, és inkább élelmiszereket kértünk. Érdeklődésünkre elmesélték a szokatlan mennyiségű, daránál is apróbb szemű arany eredetét, és megmutatták, hogy hol mossák ki azt a homokból. Azt sem titkolták, hogy ha ásnánk, sokkal nagyobb darabokat találnánk, mi azonban tartottunk attól, hogy menekülésünk során az arany birtoklása személyi biztonságunkat veszélyeztethetné. Egy Iván nevű rigai német rabtársunk, aki gyilkosságért kirótt kényszermunka-büntetését töltötte, állandóan arra biztatott, hogy ha elolvad a hó, induljunk északnak, ahol ököl nagyságú darabokban lehet találni az aranyat. Bennem azonban győzött a honvágy, és a kalandos aranykeresés helyett a hazatérést választottam.”