Minden terem már, ami kell egy gazdag húsleveshez - Vasi kiskerttulajdonosoknál jártunk - fotók

Sok munkát, öntözést és igen, pénzt is igényel egy konyhakert fenntartása. Ha gondosan alakítják ki és könnyen nevelhető növényeket termesztenek benne, a szeszélyes időjárás miatt manapság az sem biztosíték a bőséges termésre. Mégis a falusi embernek és egyre több városinak is a kert gondozása a mindennapok része. És beszédtéma, főleg most, hogy végre frissen ehetjük a zöldségeket, gyümölcsöket.

A vépi Kiricsi Miklós és felesége, Terike takaros udvarára belépve a kékben-lilában játszó virágcsoda, hajnalka fogad. Csemegeszőlő fut a lugason, dézsákban terjeszkednek a leanderek és a kannavirág. Tengernyi muskátli színezi a teret, a fokhagyma már felfűzve szárad, hátrébb jércék kapirgálnak, Komisz kutya meg méltatlankodik, hogy jöttünkre kerítés mögé került – és ez még csak az első udvar. – Kint sok minden tönkrement a forróságban, legalábbis nem olyan, mint kellene – szabadkozik a háziasszony. Aztán persze rendben tartott veteményes és egészséges növények fogadnak a 650 négyzetméternyi területen. 

Ötven kiló krumplit ültetett a nyugdíjas házaspár, alma-, paradicsom-, kápia és kaliforniai paprikatövek növekednek – még húsosodniuk kell –, sok paradicsom is – magról neveli őket Terike, nem palántát vesz. A zöldbab nagy részét már leszedték. A fehér- és sárgarépa, karalábé, cukorrépa még a földben. Az üres részen mák termett, a végén bab, de az most gyenge termést hozott. Nem úgy az uborka: abból kilencven liternyi csemege-, svéd- és kovászos uborkát rakott el. A káposztafejek mellett csombor zöldell – hordós káposztát is tesznek el télire, mert annál nincs finomabb. A gyümölcsfák mellett ott a cirok, mert Miki bácsi cirokseprűt köt. A temetőbe szánt virágok is sorban nyílnak: krizantém, pesti rózsa, kardvirág.

Vetésforgót alkalmaznak: ugyanazt a zöldségfélét ugyanazon a helyen egymás után nem ültetik – ettől lesz bő a termés. Gyűjtik a tyúktrágyát, a zöldség- és gyümölcshulladékot – ősszel azzal trágyázzák a földet. Az öntözést a lemezkádban fölfogott esővízből és a kútról oldják meg.

– Gyerekkorunkban természetes volt, hogy gazdálkodtunk. 1974 óta lakunk ebben a házban. Egy évvel később már volt kiskertünk. Ami most van, az ellátja a nagy családot, ami nagy dolog a mostani időkben, mindenkinek jut a terményekből. Ha nem lenne kert, nem tudom, mi lenne velünk – tavasztól ősz végéig minden nap dolgozunk benne.

Csitkovics Károlyékhoz Peresznyén a családi házba csengetünk – a mediterrán sarokban megbámuljuk a pálmát, az olajfát, az illatos Hawaii rózsát. Az udvaron a kút mellett vén diófa teszi elviselhetővé a klímát. A kicsinek nem mondható „kiskertjük” a zártkerti részen van, oda autóval megyünk. 

– Amikor Sopronhorpácsról Peresznyére kerültem 1989-ben, akkor az akácerdőtől a csepregi gyümölcsösig alig volt szántóterület. Most 12-14-en ha vagyunk a faluban, akik hobbiból zöldséggel, gyümölccsel foglalkozunk – mondja, és mutatja a terményeket. A káposztát télire savanyítják. Vet apró, keményfejű fajtát is, amit utána nyers káposztaként is tárolni lehet jövő márciusig. A nyers uborkából náluk is csemegeuborka, csalamádé, kovászos uborka lesz. 

A borsó, saláta, spenót helyén téli retket és kínai kelt vetett Károly – azok lesznek a szeptemberi zöldségek. A sárgadinnyéből már két hete fogyasztanak, a görögdinnye kicsit később érik – a mostani meleg mindkettőnek elég. A virághagymákat hat különböző időpontban rakták el – így nyár végén is van friss virág. A korai krumplit már lassan kiszedik, abból jó közepes termés van, a sárgarépát, fehérrépát, céklát még sokáig a földben kell hagyni. Mivel nem akarja, hogy lerágják az őzek a leveleket, kutyaszőrt tesz zokniba, azzal tartja távol a vadat.

Naponta jönnek fel a kertbe ők is a feleségével. A vépi házaspárhoz képest azzal a lényeges különbséggel, hogy öntözni a hegyen nem tudnak. – Már ősszel úgy készítjük elő a homokos agyagtalajt, aminek jó a víztartó képessége, hogy tavasszal ne kelljen hozzányúlni, géppel megdolgozni. Így nem szárítjuk ki, és sokkal tovább megőrzi a nedvességet. A régiónkat az Isten a tenyerén hordozta. az utolsó pillanatban ide mindig jött egy kis eső. Különben meg, ha egyszer elkezdenénk öntözni, két-három naponta meg kellene ismételni, mert fent maradnak a gyökerek. Jó példa a paradicsom, ami nagyon sokat kibír.

 Agresszív a gyökérzete, és ha jó talajba palántázzuk ki és le tud menni a mélyebb rétegekbe, akkor felesleges is öntözni. Még nem volt olyan aszályos év, hogy ne termett volna. Máskülönben, amikor vetni vagy ültetni akarunk, kifigyeljük, mikor volt eső és az utánra időzítjük. Károly nem panaszkodik: az egyik év ilyen, a másik olyan, hosszú távon kiegyenlítik egymást. A kert kikapcsolódás, szívesen megy ki, olyankor mindig feltöltődik.