Régiségekről publikált - Bubics Ede különleges figurája volt korának: ma úgy mondanánk, amatőr helytörténész

„A Lukácsházán lakó Bubics Ede mérnök úr évek óta élénk figyelemmel kíséri tanulmányainkat, és akárhol lakott, akármerre járt, éberen vizsgálta a természet és az emberiség műveit, valamint sok szép adattal járult hozzá lelőhelyeink történetéhez. Ezen régi jó barátomat Lukácsházán meglátogatni és gyűjteményét megnézni óhajtván, kitértem az országúttól csak néhány száz lépésnyire, egy csinos kertben fekvő lakához. Szívesen fogadott, és megtekinthettem régiségeit.” Rómer Flóris a magyarországi műemlékvédelem megalapozója 1869-ben ezekkel a szavakkal kezdte az Archaeológiai Értesítőben megjelent Vas megyei régiségtani beszámolóját. 

Az 1818-ban született Bubics Ede Bécsben végezte a műegyetemet, és 1842-től fiatal mérnökként a tiszai folyamszabályozás, árvízvédelem, belvízrendezés és lecsapolás munkálataiban vett részt. 1848-ban besorozták, a szabadságharcot Görgey hadtestében harcolva szolgálta végig. A világosi fegyverletétel után Törökországba, majd Párizsba menekült, ahol az ezüstözött tükröt, Czimeg János magyar emigráns mérnök találmányát készítő ipari üzemben dolgozott. Öt esztendő után tért haza, és itthon a Balaton vízügyi felmérésének munkálataiban vett részt. József nevű, szintén mérnök végzettségű testvérével álltak az Esterházyak szolgálatába. 1858-ban öccse Tolnába, Bubics Ede Lukácsházára költözött, ahol a hercegek uradalmánál birtoktérképek rajzolásával kereste kenyerét. Hivatása gyakorlása mellett intenzíven foglalkozott historiográfiával és minden régiséggel. 

Belépett a Magyar Történelmi Társulatba, és aktív tagja lett a Vasvármegyei Régészeti Egyletnek, amelynek közlönyében értekezéseket közölt többek között a „Rómaiak Pannoniai postaút hálózatá”-ról, a Kőszeg környékén előkerült régiségekről, és részletesen beszámolt a kőszegi Óháznál talált leletekről. 1874ben az Archaeológiai Értesítőben a Velem-Szentvid kápolna építéséről és az ott előkerült leletekről tudósított. A mai szóval élve „aktív helytörténészt” 66 évesen ragadta el a halál. Az elhunytáról szóló tudósítás szerint a lelkiüdvéért bemutatott gyászmisét másik öc ­ cse, Bubics Zsigmond kanonok, a későbbi kassai püspök celebrálta. Bubics Ede háza az 1939ben épített Szent Antal-kápolna helyén állt, sírja a néhány évtizede felszámolt lukácsházi sírkertben volt. Neve sokszor szerepelt a családja és özvegye között évekig dúló örökösödési perben, de emlékét napjainkban már csak a lexikonok őrzik