Múltidéző

2022.07.06. 07:00

Szombathelyi strandok, ahol déd- és nagyszülőink hűsölhettek - fotó

Akik azt gondolják, hogy a szombathelyi modernkori strandolásának története az első úszómedence megépítésével kezdődött, azok nagyon is tévednek.

Kelemen Attila

Még a kilencvenes években is népszerű volt a régi Tófürdő – Fotó: VN-archív

Még a kilencvenes években is népszerű volt a régi Tófürdő – Fotó: VN-archív

A Gyöngyös-parti malmok felduzzasztott vize 

Városunk szabadtéri fürdőzésének története – bármennyire is hihetetlenül hangzik, de - egybeesik a gabonaőrlő malmok duzzasztózsilipjeinek megépítésével. Több is volt belőlük. Ezek közül az egyik a Kis Práter területén helyezkedett el, amelybe beletartozott a mai Széll Kálmán úttól a Szent Márton útig terjedő (Deák-liget, Múzeum épülete) zöld, ligetes terület. A malom a 19. századvégi városrendezés során a mai Borostyánkő Áruház vonalában nyerte el végső helyét. A malom duzzasztózsilip segítségével a fürdőzés céljait is szolgálta. A Gyöngyös mellett, a mai Malom utca magasságában is volt egy malom: gőzmalom és gőzfürdő. Itt is volt lehetőség a szabadban való fürdőzésre. 

Bolgár kertészek ötletes strandfürdője 

A 18. és 19. században a Gyöngyös keleti oldalán bolgár kertészek telepedtek meg, többek között innen is származik a mai Kertész utca elnevezés. Közülük is kiemelkedett az a Bilik-kertészet, amely nemcsak áruinak kiváló minőségével tűnt ki, hanem azzal is, hogy a Gyöngyös szélén füvesített kis területen strandfürdőt rendezett be, amely fiataloknak és idősebbeknek egyaránt kedvelt nyári üdülőterülete volt. Ez a fürdő látogatott volt még a két világháború közötti is. 

A Perint-parti strand, az első hivatalos népfürdő 

A népfürdő és kabinsora a Perint-patakon Fotó: Kosztolánczy Tibor fotógyűjteménye

A városi tanács 1904-ben határozott úgy, hogy népfürdőt – és jégtermelőt - létesít. A fürdő helyét a Perint-patak szélén a mai Haladás-pálya melletti területen jelölték ki. A patak medertisztítását követően betonzsilipet építettek, felhúzták a létesítmény körül a kerítést és a kabinokat. Az avatásra egy évet kellett várni, 1905. június 29-én adták át a város első hivatalos strandját. Azt a népfürdőt, amely nem csak strandolást, hanem tisztálkodási lehetőséget is biztosított: a nap meghatározott óráiban a szegényebbek ingyen fürödhettek. Mindemellett a díjmentesség bizonyos időszakokra korlátozódott, méghozzá nemenként. Ugyan az 1920-as évek elejére egyre népszerűbb lett fürdő, ám az igények is nőttek. Éppen ezért 1922-ben felújították, kibővítették. A város szegényei már csak egy elkülönített részen fürödhettek ingyen. A népfürdő sorsát előbb az 1965-os árvíz pecsételte meg. 

A városligeti strand, az első épített medence 

Hamar átszoktak a fürdőzők a Perintről a városligeti strandra Fotó: VN-archív

A harmincas években a Perint vize már kevésnek bizonyult az egyre nagyobb lakosságú város számára. Éppen ezért 1934-ben a Sugár út mellett létesült egy új fürdő, a városligeti strand. Ennek működése nem sokkal élte túl a Perint-parti népfürdőt: 1972-ig üzemelt, de addig is nagy népszerűségnek örvendett. Nem csak az úszni vágyók, hanem a pancsolómedencét birtokba vevő gyerekek körében is. 

Tófürdő, a monumentális mesterséges tó 

A Tófürdő a 70-es évek elején. A háttérben a leselejtezett Li-2T típusú repülőgép– Fotó: VN-archív

A 60-as években kezdtek hozzá a város nyugati részének zöldövezeti formálásához, amelynek egyik meghatározó eleme a víz lett. A két jelentősebb vízfelület közül elsőként a Csónakázótó és a horgásztó készült el. Majd az évtized közepe táján a Csónakázótó és a Perint patak közötti mezőgazdasági művelés alatt álló részen hozzáfogtak a város új strandjának, a Tófürdőnek a kiépítéséhez. 1966 júniusában nyitották meg azt a zsilipet, aminek a segítségével vastag sugárban ömlött a víz (másodpercenként 400 liter) a medencébe. A fürdő feltöltéséhez 17 ezer köbméter vízre volt szükség, amelyet a szomszéd Csónakázótóból nyertek. A Tófürdő a 60-as évek végére nyerte el a sokáig meghatározó formáját. A 10 hektáros területen fekvő 140x90 méteres vízfelület az ország egyik legnagyobb mesterséges tava volt. Ebből a medencéből választották le a 35x40 méteres alapterületű gyermekmedencét. Nagy volt, de nem volt szűrőberendezése, ezért a tisztán tartást csak viszonylag gyakori vízcserével lehetett megoldani. A régi Tófürdő a fürdőnapok számát tekintve 1973-ban volt a legnépszerűbb, hiszen ekkor 93 napon keresztül tartottak nyitva. Ami pedig a megváltott jegyek számát illeti: a május közepétől szeptember közepéig nyitva tartó strandon a legtöbben – 134 ezren! – 1981-ben váltottak belépőt. Ebben az évben – elvileg – a város minden lakója több mint másfélszer strandolt. Miközben az átalakítás előtti, régi Tófürdő szinte csak az emlékezetünkben él, egy pici azért megmaradt belőle: az eredeti medence egy részét vízinövényekkel, szökőkúttal látták el (a mai bejárat mellett jobbra).  

Még a kilencvenes években is népszerű volt a régi Tófürdő – Fotó: VN-archív
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában