85 éve rakták le a vasi cipőgyár alapjait

1845-ben a Gyöngyös patak mentén valahol a mai Borostyánkő Áruház parkolója környékén bizonyos Stirling József bőrgyárat alapított. 1882-ben újabb bőrgyár (irhagyár) létesült Szombathelyen, ez harminc évig működött. Közben Grünwald Károly is megalapította a maga bőrgyárát. Ezt vette meg 1899-ben Sticker Sándor, ez a gyár ment csődbe 1929-ben, a nagy világválság kezdetén. A Pécsi Bőrgyár Rt. „nyelte el” a 100-110 munkással dolgozó üzemet. 

Ebből is látható, hogy a bőrös hagyományok mély gyökerűek voltak Szombathelyen. A Szombathelyi Bőrgyár Rt-n belül alakult ki egy cipőgyártó részleg, amelynek a bankszámláját 1937 tavaszán nyitották meg. Tizenöt munkás dolgozott benne. Ők voltak az egykor 3650 embert is foglalkoztató Sabaria alapítói. 

A Sabaria Cipőgyár történetében sikerek, kudarcok váltogatták egymást. Ismétlődő bérharcok, sztrájkok közepette bakancsokat gyártottak a hadiiparnak, de azért arra is jutott figyelem, hogy 1940-ben Szombathelyen, később Kőszegen, majd Győrben saját üzletet működtessen a szombathelyi cipőgyár. 

1946-ban mindössze 103 ezer pár cipő hagyta el a gyárat. Zömmel férficipők. Rámán varrottak, kézi munka eredményei. 

Az ötvenes években már Vas megye legjelentősebb üzemeként tartották számon ezt a gyárat. 1956-ban megszüntették a bőrgyártást, akkor a szalagoknál már kétezer ember dolgozott. 1957-ben az export nem érte el a százezér párat, ellenben tíz évre rá meghaladta az egymilliót. A külföldre vitt magyar cipők közül minden harmadik Szombathelyen készült.  

1970-ben jelentős fejlesztés nyomán abbahagyták a varrott cipők gyártását, ragasztották már a talpat. A kiforratlanság néhány év alatt a Sabaria válságát, majdhogynem csődjét eredményezte. A hetvenes évek második felében pajtákban, pincékben hevertek megyeszerte az eladatlan cipők. Majd szűk tíz év alatt nagyot változott a világ: a Sabariát négyszer minősítették az ország legjobb cipőgyárának. A nyolcvanas évek elején fénykorát élte a Sabaria Cipőgyár.  

Ami a szombathelyi gyárépületet illeti, jelentős állomásához érkezett 1987 áprilisában a cipőgyár évek óta tartó rekonstrukciója. Akkor adták át műszakilag azt a hatalmas raktárblokkot, amely több, más funkciót ellátó épületrészt foglalt magába. A VASÉP építette, akkor mintegy 110 millió forintos költséggel. A három éven át tartó munkát pontos határidőre fejezték be az építők. Üzembe helyezésével megoldódni látszott a cipőgyár súlyos gondja; ám csak ideiglenesen. 

Ugyanis ugyanebben az évben egy súlyos tűzeset is visszavetette az üzemet. Szombathely és a nyugat-magyarországi régió kiemelt ipari szereplőjének épületében július 17-én tűz ütött ki. A szeles, meleg időben amúgy is jócskán el voltak foglalva a tűzoltók: aznap többek között a lucerna égett a sorkikápolnai tsz területén, a szövőgyár fémtetős szerkezete alatt bálák égtek, a váti katonai lőterén az avar kapott lángra. Ezeket követően érkezett a riasztás a tűzoltósághoz a cipőgyári tűzről. A helyszínre érkezve a tűzoltók megállapították, hogy a cipőgyár kísérleti műhelyében ütött ki a tűz; de nemcsak itt, hanem a műszaki előkészítőben és az üzemfenntartási részlegen is felcsaptak a lángok. Szinte a teljes eszköz- és iratanyag megsemmisült.  

A vállalat 1987-es közel 270 millió forintos nyeresége 1988 végére 15 millió forintra csökkent. Az 1990-es évek közepére a vállalat végleg ellehetetlenült. Végérvényesen 2006-ban pecsételődött meg a sorsa.