Hogyan éljünk együtt a hódokkal? - Szakemberek véleménye pró és kontra

Labritz Béla, Szentgotthárd alpolgármestere bevezetőjében elmondta, hogy dr. Szinetár Csabával 2002-ben indított komoly küzdelmet a Rába habzása ellen, most egy újabb konfliktushelyzet hozta össze őket, mégpedig a hód. Ezért szervezték meg az előadóülést, amelyen a hóddal kapcsolatos meglátásaikat osztották meg egymással a szakemberek.

Czabán Dávid, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa nyitotta az előadók sorát. - Két hódfaj van a földön, a kanadai és az eurázsiai hód, ránézésre teljesen ugyanúgy néznek ki, genetikailag azonban van különbség köztük. Magyarországon mostanáig csak eurázsiai hód jelenlétéről van ismeretünk. A világ második legnagyobb rágcsálója a kapibara után, a súlya időnként a 30 kilót is meghaladja. Masszív koponyája van, hiszen a fa rágásához nem árt a komoly izomzat. Farka lapos, keratinpikkelyek borítják. Számuk eredetileg akár 40 millió is lehetett a világban, de az 1800-as évek végére a legtöbb országból kipusztultak, a gyógyszeripar és a szőrmeipar tizedelte meg az állományt. Ma 1,5 millió hód él a világban, ebből 1,2 millió Európában.

Magyarországról az 1860-as években tűnt el a nagyméretű rágcsáló, és 1991-ben jelent meg újra a Szigetközben. Pár év múlva - 1996-2008 között - a visszatelepítési programnak köszönhetően 234 példányt engedtek szabadon, aminek a sikere folytán napjainkban 11 ezer hód él az országban. Az állat védelméről mára a konfliktuskezelésre, illetve az állományszabályozásra tolódott a hangsúly egész Európában. Hazánkban is mindenütt jelen vannak a vizek mentén, a Szigetközben és a Dráva mentén nagyon sűrűn előfordulnak. 2018-ban az Őrségi Nemzeti Park megbízásából készült egy felmérés, amely során megbizonyosodhattunk arról, hogy a Rábán is végig vannak hódok, nagyjából 2-2,5 kilométerenként találhatunk egy-egy családot. 

- Szentgotthárdon 2006 körül jelentek meg az első hódok, biztos, hogy a Szigetközből a Rába mentén jutottak el ide. Ha nem szabályozzák az állományt, akkor 20 év alatt tíz családból majdnem 2000 családra duzzad fel az állomány - mondta a szakember, majd arról is szót ejtett, hogy a hódok alapvetően a vékonyabb fákat keresik, de a vastagabbak sem okoznak gondot, azokat is ki tudják dönteni. A vízparti veteményekbe és a mezőgazdasági területekre is kijárnak, a kukoricát például nagyon szeretik, de a repcében is gyakori vendégek.

A hódok működési területe nagyjából 50 méteres távolságra van a vízparttól, de a rágások többsége általában 20 méteren belül észlelhető. Az állatok üregekben laknak, a partoldalban. Egy hódcsalád 6-8 egyedből áll, egy család 50-100 méteres szakaszon 8-10 üreget is áshat.

A hódgátak a víz felduzzasztásával pozitívumot is jelenthetnek, hiszen a meder szélesedik, az üledék lerakódik, vízparti növényzet alakul ki. A Rába völgyében, a hódgátas területeken hosszú idő után újra költöttek a darvak.

- A hód az ember után a második legjelentősebb tájátalakító faj, ebből adódnak a konfliktusok. Egy ember uralta tájban élünk, ahol az emberi hatások felülírják a természetes folyamatokat – tette hozzá a szakember, aki szerint tisztázni kellene, hogy mi a hódkár, természetesen a természetvédelmi és gazdasági szempontokat is figyelembe véve.

Július végén változott a védett fajokról szóló rendelet, a hód a védettből közösségi jelentőségű faj lett, azaz továbbra is alkalmazni kell a védett fajokra vonatkozó egyes szabályokat. Az állat eszmei értéke továbbra is 50 ezer forint. Eddig is lehetett hódot csapdázni, de csak engedéllyel, most ezt lazították, a mezőgazdasági művelés fenntartás érdekében is lehet engedélyért folyamodni. A hódgátak bontása is engedélyköteles, de csakis a természetvédelmi és vízellátottsági szempontok figyelembevételével elvégezni, ráadásul az engedélyes visel minden költséget.

Különböző támogatási rendszerek bevezetése, homokos ragasztó használata, vadkerítés építése, a fák egyedi védelme, a mezőgazdasági területeken villanypásztor alkalmazása, a partok védelme kikövezéssel, vaslemezek, vasrácsok beépítésével megoldást jelentene, de mindegyik költséges, és fenntartási kötelezettséggel jár, csakúgy, mint az átfolyók beépítése.

Finnországban bebizonyították, hogy ha az állatok húsz százalékát kiveszik éves szinten, akkor sem változik az állomány

- A húsa kifejezetten egészséges, elképzelhető, hogy a hód később a táplálkozásba is bevonható – mondta Czabán Dávid, aki zárásként a hódtérképről is beszélt.

Juhász Erika ökológus Hogyan tervezzünk a visszatérő ökoszisztéma-mérnök hód hatásaival? címmel tartott előadást, hangsúlyozva az állatok gátépítő, illetve szelektív rágási tevékenységének ökológiai hatásait. - A faj kihalásával az ökológiai tudás is elveszett, hiszen már nagyapáink, dédapáink sem tudtak nekünk mesélni a hódokról. A közhiedelemmel ellentétben a térségbe nem visszatelepítéssel, hanem spontán terjeszkedéssel kerültek hódok.

- Nagy mértékben képes átalakítani élőhelyét, ez részben ökológiai hatásokhoz, részben konfliktushoz vezet. A töltésmegfúrások, az elárasztott területek, a beszakadó hódüregek, mind- mind problémák forrásai, de a legnagyobb gond az, hogy a hód megváltozott tájba tért vissza több, mint 100 év után, hiszen drasztikusan szabályozott vízfolyásokkal találkozott. A hódok csapdázása hosszú távon nem jelent megoldást, a hódgátba épített áteresz talán jó lenne. A helyzet megítélése kettős. Úgy gondolom, hogy természetvédelmi szempontból értékes állatok, viszont elfogadom és megértem, hogy vannak káros hatások. Stratégiára van szükség – hangsúlyozta az ökológus.

Fera Gábor, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa a hódügyeket menedzselő tapasztalatokról beszélt. - Vas megyében több mint 1000 példány van, a konfliktusok alapja a gátépítés, az üregásás és a mezőgazdasági kár, itt jellemzően kiskerti viszonylatokról van szó, egy-két szántóföldi problémáról tudunk csupán – mondta, majd így folytatta: -Igazgatóságunk álláspontja alapvetően az, hogy a hódnak, mint a magyar fauna elemének igenis létjogosultsága van itt Vas megyében, ugyanakkor a konfliktusokat együttműködve kellene megoldani minden érintett bevonásával. - Minden megkeresésére reagálunk, személyes bejárások vannak, 100 körül van az eddigi ügyszám. Mindig felhívjuk a figyelmet, hogy a tulajdonos feladata a védekezés a károkozás ellen. Bizonyos esetekben gyakorlati segítségre is sor kerül, ez lehet eszközbeszerzés és kivitelezés is. A homokos ragasztó, vagy más néven hódriasztó festék az egyik, amit alkalmazunk, ennek hatékonysága 100 százalékos. A bitumenes csupaszlemez a fák egyedi védelmére jó, a drótháló macerás és drága. A megrágott fák pótlására is van gyakorlat, őshonos faoltványokat igény esetén tud biztosítani az igazgatóság. Befogás is előfordulhat, de utána újabb probléma áll elő: nem tudnak mit kezdeni a hódokkal, erre egyelőre még nincs befogadó rendszer.

Fera Gábor konkrét példákat is említett: az ikervári duzzasztómű oldalába fúrt be két fiatal hód, ezeket befogták, ugyanúgy azt is, amelyik Simaságon a vízmű aknájába esett bele. Az Egyházasrádócon kerti tóban élő hód viszont gyorsan eltűnt a helyszínről.

Új megoldásokkal is lehet kísérletezni, a csőáteresz működőképes lehet a külföldi gyakorlatok alapján, de magas a kivitelezési költség. Aki kért, korábban is kapott engedélyt elejtésre, de érdemben nem történt változás, valószínű, hogy az új szabályozás nyomán sem lesz tényleges megoldás.

Szemléletformálásra továbbra is szükség van, de kiszállásra, eszközbeszerzésre források hiányában valószínűleg nem lesz lehetőség a jövőben.

Hercsel Róbert, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnöke elmondta, hogy 2016-ban találkozott az első hód okozta konfliktussal, amikor felhívta egy gazdálkodó, hogy úszik a kukoricája a Répce völgyében. - Az első komolyabb hódgátat öt napig bontottam tíz közmunkással, majd megtaláltuk a hódvárat is, a töltésen védett területen belül. Itt hódnak nincs helye, azt gondolom. És felteszem a kérdést: mit oldunk meg az áteresszel? Az ugye nem tudható, hogy a hódnak pontosan mekkora vízszint kell. Konfliktushelyzet van, de évek mennek el, és még mindig csak a kezelésről beszélünk. Ha nincs rögzítve a drótháló, a hód felemeli, ráadásul egy méter magasságig felnyújtózkodik, így ez sem megoldás. Szerintem nem vízgazdálkodási kérdés a hódgát. A jogszabály úgy rendelkezik, hogy a kár költségeit a tulajdonos köteles viselni, a joghasználó viszont a legtöbb embert hozzám irányítja – mondta el véleményét a szakaszmérnök.

Dr. Szinetár Csaba, az ELTE SEK Biológiai tanszékének tanára a Nyugat-magyarországi hódcsaládok megfigyeléséről tartott előadást, amelynek elsődleges módszere a terepmunka volt. - Rengeteg hód van ma, ezt senki nem vitatja. Én azt kutattam, hogy az állat által okozott átalakító hatás miben nyilvánul meg. A tapasztalatom az, hogy a természet mindig rendezi a sorokat. Véleményem szerint a probléma abból fakad, hogy a természet nem az ember kiszolgálója. Az ember egy faj, és megmutatta, hogy mit csinál a Földdel – ezt is figyelembe kell venni, amikor véleményt alkotunk – zárta szavait a zoológus.