A juhtenyésztés fénykora Vas megyében 45 évvel ezelőtt - Kemenesszentmártoni tapasztalatok 1977-ből

Még a mezőgazdasági szakemberek közül is sokan vitatták, hogy általában itt a Dunántúlon, annak is a nyugati szegletében gazdaságos-e a juhtenyésztés? Sokan úgy érveltek, hogy kár rájuk a legelőt, a beruházást pazarolni. Holott már a hetvenes évek elején sem volt kevés az olyan terület a megyénkben, ahol a kedvezőtlen talajviszonyok miatt magasabb igényű kultúrnövények termesztése nem volt jövedelmező, viszont juhok legeltetésére nagyszerűen megfelelt volna.

A Kemenesszentmártoni termelőszövetkezet juhászatának már 45 évvel ezelőtt is évekre visszamenőleg jó híre volt. 1977-ben Nagy Gyula főagronómus az állományuk számainak említésével egyértelmű választ adott arra, hogy nem volt elhanyagolható szempont a juh tenyésztésével foglalkozni Vasban.

A felsorolásából kiderült, hogy a régi állatállományukból 957 darab volt anya, amikhez akkoriban beállítottak még ötszáz jerkét. Leellésüket még abban az évben várták. Hogy ezeket a számokat növelni tudják, kedvezményes fejlesztést vettek igénybe. Az eredeti tervük az volt, hogy az anyaállatok létszámát kettőezer darabra emeljék. Már abban az évben 220 törlesztéses anyát igényeltek. Ezeknek az árát szaporulatukkal, a bárányokkal kellett letörleszteniük.

1977-ben októberrel bezárólag nyolcszáztizenhárom bárányuk született, és mivel az elhullási százalék is igen alacsony volt, a tél beálltáig hétszázötvenhármat értékesíteni is tudtak. A kedvező adatokra támaszkodva pár hónapon belül további ezerhétszáz bárány születésére számíthattak.

Egy ilyen nagyságú állománynál mindössze öt juhász munkájára volt szükség. Ám ők egész évben, tehát még ünnepnapokon is lelkiismeretesen dolgoztak. Anyagilag mennyire érte meg nekik ez az áldozatos munka? Havi ötezer forintot is elérte a fizetésük.

A 45 évvel ezelőtti riportból az is kiderül, hogy egy-egy tejesbárányért élősúlyban ötvenhárom forintot fizettek kilogrammonként, így átlagban egy húsz kilós bárányért ezer forint körül kaptak. Ezt a súlyt két-három hónapos korukra érték el az állatok.

De nem csak a húsáért tenyésztették a juhokat Vas megyében, a gyapjú értékesítése is szóba került. Egy-egy juhnál általában 4,2 kg gyapjú volt az évi eredmény, ezt viszont kilónként kilencven forintjával tudták akkoriban értékesíteni.

Hogyan telt egy napja egy szentmártoni juhásznak 45 évvel ezelőtt? Ez a munka csak az idegen szemében tűnt egyhangúnak. Nem családi hagyományként volt jelen az életükben a juhászat; volt, aki kilenc éve dolgozott a nyáj mellett, és annyira megkedvelte az állatokról való gondoskodást, hogy fel sem merült benne a váltás. A jó fizetés többnyire azzal párosult, hogy a juhászok nem vették ki a szabadságaikat. Mint ahogy mondani szokták: nem szívesen bízták másra az állatokat. Ha valamiért mégis el kellett utazniuk, akkor a családjuk valamelyik tagja terelte ki a juhokat. A téesz mellett háztájiban is voltak birkáik. Elvégre, ha a szövetkezetnek megérte, akkor megérte a juhásznak is. A hetvenes években huszonöt darabot engedélyeztek nekik fejenként.

A fentebb feltett kérdésre - miszerint megérte-e juhot tenyészteni Vas megyében a hetvenes években – az egyértelmű választ a 45 évvel ezelőtti kemenesszentmártoni adatok és a 2019-es vasi adatok összehasonlítása adja. Összefoglalásképpen 1977-ben a szentmártoni juhállomány mindent összevetve 3 és 4 ezer között mozgott.

Ami napjainkat illeti, Vas megye teljes területén a juhállomány 3 és 5 ezer között van. Ha a többi megye darabszámával összehasonlítjuk, akkor megállapítható, hogy a megyénk a lista legvégén szerepel. Még a közvetlen előtte álló megyékben (Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron) is 7-12 ezer a juhok száma. Azt mondanunk sem kell, hogy az alföldi megyék állnak az élen a maguk 200-250 ezres állományukkal. Vas megyében az anyajuhok száma 2000 és 2500 között mozog a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. Országos szinten 2015 és 2019 között 1,1-1,2 milliós volt a juhállomány, ami annyit tesz, hogy a vasi állatok az országos állománynak mindössze 0,3 százalékát tették ki. Az elmúlt három évben viszont jelentős csökkenés tapasztalható, kérdés, hogy ez a folyamat visszafordítható-e.

Hazánkban az évi egy főre jutó juhhús fogyasztás mindössze 0,35-0,38 kilogramm, amivel jócskán elmaradunk az uniós átlagtól, ami meghatározóan a Brexit következtében 1,9 kg-ról 1,3 kg-ra csökkent.