Az Őrség fáradhatatlan gyűjtője - Balek Tamás falugondnok gyűjt mindent, ami számára értékes, érdekes - fotók

Balek Tamás Bajánsenyén járt általános iskolába, még akkoriban kezdte a gyűjtést. Az ihletet egyik tanára, Kálmán József adta, aki honismereti szakkört vezetett az iskolában. – Sok gyerek járt Bajánsenyére a belső vidék falvaiból, Magyarszombatfáról, Gödörházáról és Velemérről, így eleinte cserépedényeket szedtünk össze – kezd bele Tamás, aki idővel első, valamint második világháborús emlékeket és üvegeket is gyűjteni kezdett: a hutaüvegtől kezdve egészen a hatvanas-hetvenes évek üdítősüvegéig mindene van, utóbbiak retró kategóriába tartoznak és szép emlékeket idéznek. Aztán idővel jöttek a papírrégiségek: pénzek, képeslapok, bélyegek és reklámanyagok. 

Mindig volt kiemelt téma, ami izgalmasabb volt a többinél, akkor azzal Tamás többet foglalkozott. Nemrég egy nagy lakodalmas cserépedényt szerzett, nincs meg a hátulja, de elhozta, mert ez már ritkaságszámba megy. Mostanában a táblák a gyengéi, bajánsenyei szatócsbolt, őriszentpéteri hentesüzlet cégére is van a gyűjteményében. Fotóarchívuma több ezer darabos, az őrségi lakodalmak, disznóvágások, keresztelők, színjátszó csoportok és egyéb közösségi alkalmak elevenednek meg a képeken. Először a kerkáskápolnai imaházban állították ki a tárgyait, ami idővel átkerült egykori iskolájába, Bajánsenyére. A polgármester, Györke Gyula ajánlotta a lehetőséget, hogy társuljon anyagával a helyi gyűjteményhez. Elfogadta, és jól tette: ilyen tartalmas kiállítást ritkán látni. Tamás egyik kedvenc szava az östökcsöpedék, ez az a hely, ahol a zsúptetőről lefolyik az esővíz. Megannyi izgalmas elnevezés van még, például a gereben, a tiloló és a motolla, mind a kender feldolgozásához kötődnek. 

Az aratókorsót errefelé csöcsös korsónak hívták, mert úgy járt szájról szájra, mint a kikapós menyecske. Minden gyűjteményi darabnak külön története van. Az egyik régi rádió Juci nénié volt, aki amikor átadta Tamásnak a hangládát, megfogta a kezét és a fülébe súgta: ezen hallgattuk ’56-ban Nagy Imre beszédét. Attól a pillanattól fogva ez nem egy néprádió volt, hanem az a bizonyos rádió, amit két süldő áráért vettek Zalalövőn. – Ha a hajnyíróra nézek, azonnal eszembe jut, hogy Andruska Jánoshoz jártunk, akit mi csak úgy hívtunk, hogy Borbély bácsi. Emlékszem, fejtámlás faszék volt az üzletében, amire zsámolyt tett, ha gyereket kellett nyírni. Jaj, hogy húzta a hajamat ez a hajnyíró. 

Aztán egy másik történet, egy kép, amit nem lehet elfelejteni: a férfiak vasárnap biciklivel mentek Borbély bácsihoz borotváltatni, csizmában, csizmanadrágban, fehér ingben, utána következett a mise a templomban – meséli személyes emlékeit Balek Tamás, aki régi romos házak környékén, pincékben, padlásokon gyakran előfordult az utóbbi évtizedekben, és a nehezen megnyíló őrségi emberekkel is sokat beszélgetett. Egykori szomszédjától, az ezermester Kálmán bácsitól tudta meg például, hogy amikor régen kölest vetettek, mindig tettek a szájuk sarkába egy szemet. Azért, mert ami a száj sarkában volt, azt a madarak nem látták meg, így az elvetett magoktól is távol maradtak a babona szerint. Szóba kerül egy különleges jegyajándék, a káposztagyalu, amit szívvel díszítettek, és lyukat is hagytak a végében. 

Tamást sokáig foglalkoztatta, hogy miért, mígnem kiderült, hogy ülve gyalulták akkoriban a káposztát, és arra is ügyeltek, hogy az as - szonyok hátsója be ne pálljon. Füstöskonyhából mentett, közel kétszáz éves tölgyfa pad mellett is elmegyünk, akár Petőfi is ülhetett volna rajta, ha az Őrségben kirándul. Egy nagy ugrással már az orosz kölniknél járunk. Abban megegyezünk, hogy a gyöngyvirágillatú még elviselhető. Régen mindet szerették a lányok húsvéti locsolás idején. Egy szatócsbolt padlásáról 1945- ös dohány is előkerült, oda dugták a helyiek az oroszok elől. Az Őrségben élő ember leleményes, eszes volt mindig. Két emberrel kötött szerződést, az idegen téglavetőmesterrel és a feleséggel. Ha halott volt a háznál, letakarták a tükröket. Virrasztáskor a legidősebb as - szony ült az elhunyt fejénél, és a fülébe súgta a túlvilágra szánt üzeneteket. A halottat lábbal kifelé vitték ki a házból, nehogy a szelleme visszajárjon. Sokáig lehetne folytatni az őrségiek történeteit, babonáit, de jobb talán, ha saját maga megnézi az ember, a sztorikat pedig meghallgatja Balek Tamástól.