A Mikulás kuckója a sportházban - fotók

Négy órán át tartott az audiencia, bundában, sapkában, nagyszakállban, rendesen próbára tette az öreget, igaz nem az állóképességét, mert fotelt kapott, de verbálisan sok fineszre, furfangra volt szükség, hogy bírja szókészlettel azt, hogy százféleképpen dicséri az aprónépet. A gyerekek rajzzal, verssel, dallal készültek, hogy megkaphassák a kis csomagjukat, az egyiknek a Mikulás azt találta mondani, hogy „Hát, te kislány, nagyon szépen intonálsz!” A gyermek valószínűleg életre szóló emlékként vitte haza, hogy milyen rejtélyesen szépet mondott neki a nagyszakállú, és lehet, hogy felnőtt lesz már, mire megérti, mit is jelent.  

Amíg a csoportok odakint a Mikulás kuckójába való bebocsáttatásra vártak, szöszölhettek a játszószőnyegen, a meseszobában filmet nézhettek, kézműves foglalkozáson vehettek részt, ahol papírgurigából szarvast, hóembert és Télapót alakíthattak ki az animátorok segítségével. Csengő jelezte, hogy újabb kis gyerekhad mehet az ajándékáért. Óriási háttérmunka volt a jelenetek mögött, a szülők ugyanis előre beadhattak leírásokat a gyermekről, így a Mikulás sok esetben azok alapján beszélgetett, tudta, hogy kik vannak jelen, ki angolra jár, ki úszni, ki kézműves foglalkozásokra, ki ritmikus gimnasztikára – mindenkit lehetett dicsérni valamiért, és mindenki kapott ajándékot, és persze felejthetetlen élményt, hogy őt és a jócselekedeteit valahol számon tartják.

 Volt, aki lábujjhegyre állt, miközben a Mikulással diskurált, más a piros ruhát gyűrögette rajta, megint más a fülébe suttogott, volt, aki az anyukáját is odahúzta erősítésnek, de legalább volt bátorságuk közel menni hozzá, és felvenni a direkt kapcsolatot. Egy alig kétéves kislány csak annyit mondott a csomagot átvéve hősiesen, hogy köszönöm, de ilyen kicsiknél az is valami, ha meg mernek szólalni. Egy kisfiú, aki alig várta, hogy rákerüljön a sor, azzal ment oda a Mikuláshoz, hogy „Én is vagyok!” – ezt az öreg természetesen azonnal respektálta, és elbeszélgettek arról, hogy a tökfőzelékkel nem olyan jó a helyzet, mint a rántott hússal…  

A Mikulás is jól érezte magát a délutánon, megküzdött a szemüvegével, miközben feltette-levette, és útban volt a sapka, és  meg-megigazította a szakállát, ami alatt valószínűleg kutya meleg volt.