"Mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán" - 85 éve halt meg és támadt föl József Attila

Az irodalmi életműveknek sokszor kicsit meg kell mártózniuk a feledésben, hogy újra fölragyoghassanak. József Attila mindig velünk van, költészete érvényes, legföljebb búvópatakként működik: hol erőteljesebben látszik, hol kevésbé. Akár a legszemélyesebb olvasói történetünkben - akár az irodalomtudományban. József Attila (1905 - 1937) életművét legutóbb alaposan születésének 100. évfordulóján olvasták többen újra, könyvek, tanulmányok születtek. A folyamatos,  búvópatakszerű jelenlétet jelzi, hogy a kortárs költészetben is ott van: a nyelv, a szemlélet, ő maga. A szűkölő, kiszolgáltatott ember - az ember mélye, amit a hétköznapokban inkább takargatunk. Jordán Tamás és Sebő Ferenc József Attila-estje is olyan, mint a búvópatak: egyszerűen van, időtlen idők óta - és lesz is. Nemrég a sepsiszentgyörgyi Osonó műhely hozta el József Attila-előadását Szombathelyre, Celldömölkre (talán vissza is hozza még): Nem vagyok, csak mások látnak - ez a címe.  De az idén nyáron a születésnapos Intaházán is született "titokban" egy érvényes József Attila-előadás: egyszeri, megismételhetetlen (vagy akár megismételhető). Bár pontosan úgy, mint akkor - a zenékkel, a csöndekkel, a lombok susogásával, éppen azokkal a befogadókkal, akik ott voltak - biztosan nem reprodukálható. Ahogy minden színházi előadás is más (miközben ugyanaz), és minden vers más, akárhányszor olvassuk újra (miközben ugyanaz). 

József Attila 1905. április 11-én született - és 1937. december 3-án halt meg. Bulvárhír - és (talán máig tartó) bűntudat. Valachi Anna így zárta 2005-ben megjelent József Attila-könyvét ("Irgalom, édesanyám..." - A lélekelemző József Attila nyomában): "S előbb-utóbb talán majd emlékezni jó lesz." 

Főleg, hogy most meg itt van a Téli éjszaka: 

"(...) A lég
finom üvegét
megkarcolja pár hegyes cserjeág.
Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy - valami szalag -
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán. (...)"