Nem vigyáz a holmijára, nem pakolja el magától a játékait – idővel megérik a gyermek

A gyermekünk nem vigyáz a holmijaira, a lakásban elhagyja a használt zsebkendőit, a félig megevett szendvicset a táskájában felejti. Idén már két sapkát, egy tornazsákot és egy kulacsot elveszített. Egy hároméves pakolja el önállóan a játékait, a négyéves öltözzön fel egyedül, a hatéves merjen fagyit kérni az idegen fagyiárustól, a hétéves legyen szorgalmas és kötelességtudó az iskolában – mindennapi bosszantó helyzetekről és néha kimondott, máskor kimondatlan elvárásokról ír blogjában a szakember. S aszülőkről, akik azt kérdezik magukban: mi állhat a háttérben? Ami biztos: nem használ minderre a zsörtölődés, a többszöri rászólás, az emelt hang – tisztázza Deliága Éva. 

A szülőket pedig megvigasztalja: a legtöbb gyerek ilyen, nem képes akaratlagosan irányítani a figyelmét olyan dolgokra, amelyek nem érdeklik. Jó hír, hogy ez a fajta gyerekkori „szórakozott professzorság” nem eredményez koszban élő, rendetlen felnőttet. Idővel megérik a gyerek, de jó eséllyel majd csak akkor, amikor már elkerült a szülői házból, és önmagáért kell felelősséget vállalnia.

Szerinte más módszerre van szükség. – A gyerekek alkalmazkodóképessége, teljesítménye és frusztrációtűrése szélsőségesen ingadozó tud lenni. A szülők pedig gyakran túl magasra teszik a lécet. Hajlamosak vagyunk a felnőtt intellektusból kiindulva gondolni a gyerekre és racionális lényként kezelni őt, azonban kiskamaszkorig a gyerekek működése sajátos. Belső világuk gazdag, érzelemviláguk színes, képzelőerejük nagy, és ebbe a működésmódba csak hosszú tanulási folyamat után épülnek be a külvilág szabályai és elvárásai. Egy gyerek teljesítménye függhet attól, hogy eleget alszik-e, bujkál-e benne betegség, fronthatást érez, épp intenzív fejlődésen megy keresztül, a családban érzékelhető feszültségektől és sok más tényezőtől. Nagyon fontos szülőként belátni, mi az, amit a gyerek nem akar és mi az, amit nem tud. Ez megváltoztathatja a szülő hozzáállását, és ráérezve a gyerek nehézségére, megértőbben, türelmesebben tud hozzá viszonyulni – mondja.

A szülőknek azt javasolja: ha azt látják, hogy a gyerek kiborul, befeszül, ellenáll, adjanak több segítséget! Bontsák részekre a feladatot, lépésről lépésre, együtt hajtsák végre az elvárt dolgot. A legtöbb 3 éves önállóan még nem képes elpakolni a játékait, így érdemes játékosan vele együtt elpakolni. A négyévesek még sokszor bizonytalanok abban, hogy milyen sorrendben kell a ruhadarabokat felvenni és a jobb-bal megkülönböztetésük sem alakult még ki. A fagyiárusnál megtorpanó 6 évesek még csak most tanulják az idegenekkel való kommunikációt. A hétévesek nagyon játékosak még, kevesen választják önként a leckeírást a focizás, legózás helyett.

A pszichológus szerint nem kell aggódni, a fent említett dolgokra a gyerek képessé válik majd, csak kicsit később. Nem az a lényeg, hogy ötévesen tud-e már cipőt kötni, hanem hogy azt érzi-e a szüleiről, hogy szeretik és támogatják, értékesnek és jónak látják, és hogy fordulhat hozzájuk, ha bántja valami.