Nagy veszteség, tragédia volt - A doni áttörés 80. évfordulójáról Körmenden is megemlékeztek - fotók

A körmendi képviselő-testület 2011-ben alkotott rendeletet az 1943-as doni áttörés hőseinek emléknapjáról, amelyet ötévenként tartanak meg a városban.

-A mai megemlékezésnek szomorú aktualitást ad az Ukrajnában zajló háború: a harcok az egykori doni áttöréstől néhány száz kilométerre folynak jelenleg is – mondta bevezetőjében Móricz Péter, majd a nyolcvan évvel ezelőtti eseményeket idézte: -A magyar köztudatban a Don-kanyar Muhival, Moháccsal és Doberdóval mért tragédiáink színtereként vált ismertté. Ezen a tájon harcolt és semmisült meg 80 évvel ezelőtt történelmünk sokat idézett hadserege, a magyar királyi 2. honvéd hadsereg – mondta a történész, majd arról is beszélt, hogy 80 év távlatából felmerül a náci Németország oldalán való küzdelem felelőssége is.

-Vitathatatlan, hogy Magyarország a hitleri Németország oldalán harcolt a világháborúban. A történész feladata abban áll, hogy gondosan elkülönítse az államot, a kormányt, a vezető pozíciókban politizáló grémiumot a tömegektől: a felelős csoport nem keverhető össze a tehetetlen tömeggel. A magyar honvédség parancsnokai között voltak túlteljesítők, teljesítők és látszatteljesítők. A közvetlen beosztottak is tudtak bizonyos mértékig mérlegelni azt illetően, hogy meddig tudnak elmenni a parancsok kerülgetésében vagy éppenséggel a túlteljesítésben. Aki semmit sem tehetett, az a baka volt, mert ha ellenszegült, a legsúlyosabb megtorlással kellett számolnia. A magyar katonák cselekedeteit nem az esetleges közvetetten mutatkozó és idegen háborús célok, érdekek határozták meg. Helytállásukat elsősorban a túlélés vágya, a hadifogság elkerülése és a kötelességteljesítés motiválta. Nem a gyávaságuk miatt kényszerültek meghátrálásra, az eredményes védelem reális feltételei hiányoztak. Harcoltak és védték magukat a rendelkezésre álló elégtelen fegyverzettel, amíg egyáltalán lehetséges volt – összegzett Móricz Péter, majd arra is rávilágított, hogy hozzávetőlegesen 120 ezer főre tehető azoknak a honvédeknek és munkaszolgálatosoknak a száma, akik hősi halált haltak, fogságba estek, illetve megsebesültek a 2. magyar hadsereg több mint egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége alatt.

-Igen nagy veszteség volt ez, tragédia, amelynek hőseit sohasem szabad elfelejtenünk-zárta szavait a történész.