Százhárom éves korában elhunyt Herczeg János, Szentgotthárd díszpolgára

János bácsi Rábatótfaluban született, és ott végezte el az elemi iskolát, majd lakatosnak tanult. Nem volt könnyű élete, a háború idején hadifogságba is került. Onnan visszatérve tovább képezte magát, és a selyemgyár szövödéjében gépmester lett. 1979-ben innen ment nyugdíjba.  Nyugdíjasként is nagy volt benne a tenni akarás, a lelkesedés. Az akkor már 10 éve működő Szentgotthárdi Nyugdíjas Klub elnökének elhalálozása után a klub tagjai János bácsit választották elnöknek, hisz sokan ismerték már a gyári időkből vezetési stílusát és rátermettségét. 

Vezetése alatt nagy fejlődésen ment át a klub. Megalakult az elnökség munkáját segítő Bizalmi testület, együttműködési megállapodás szövődött a Vöröskereszt Területi Szervezete és Nyugdíjas Klub között, mely által megszaporodtak az egészségügyi előadások, lehetőség nyílt a havonkénti vérnyomás ellenőrzésekre, évenként az egyedülálló, egyedül élő nyugdíjasok egy hetes Balatoni üdültetésére, valamint a rászorulók időszakos adományozására is. Évről évre folyamatosan emelkedett a Klub taglétszáma. Megszaporodtak az egy- és többnapos kirándulások, a csoportos gyógyfürdős lehetőségek. Színvonalasabbak lettek a közösségi programok, melyben nagy szerepe volt az Ifjúsági Vöröskereszt Nefelejcs Színjátszóinak, akik a Nyugdíjas klub valamennyi kulturális rendezvényét megszervezték, és előadásukkal színesítették. 

János bácsi a klubon belül olyan rendezvények alapjait is megteremtette, mint a batyus bállal összekötött farsangi délután, a nyárköszöntő juniális, vagy a gyalogos és kerékpáros túrák. Ő volt az, aki szorgalmazta a kézimunka szakkör beindítását, melynek a Gondozási Központ adott otthont. A kézimunkásoknak még ő maga is nyomtatott elő mintákat a hímzésekhez. János bácsi volt az, aki a klub 30 éves jubileumára készülődve felvetette egy kórus létrehozásának gondolatát. 

Kérését tett követte, és megalakult a Békefi Antal Népdalkör. János bácsi elnöksége alatt a tagok nemcsak a megyei, dunántúli nagyvárosokba látogattak el, és az Alföld nevezetességeit tekintették meg, hanem Lendvára, Muraszombatba, Radenci fürdőbe és Mariacellbe is eljutottak. Akkoriban 414 fő körül mozgott a klub taglétszáma, akik nemcsak az egyesület programjaiban vettek részt, hanem bekapcsolódtak a városi rendezvényekbe,  a tisztasági mozgalmakba. János bácsi kapcsolata révén a Szentgotthárdi Nyugdíjas Klub alapító tagja lett a Budapesten 1989-ben megalakult, immár 30 éves „Életet az éveknek” Nyugdíjasklubok és Idősek Országos Szövetségnek. 

Szerény, visszafogott, de határozott vezetői stílusával, legendásan türelmes és figyelmes hozzáállásával vezette a Szentgotthárdi Nyugdíjas Klubot 25 éven keresztül. Figyelme mindenkire és mindenre kiterjedt, ezért mindenkivel sikerült a jó viszonyt nemcsak kialakítania, hanem fenntartania is. János bácsi kerek 60 évet élt szeretett feleségével, Paula nénivel, akinek halála nagyon megviselte őt, de a nehézségen átsegítette szeretett családja, gyermekei, unokái és dédunokái, akik szilárd bástyaként álltak mögötte, és akikre mindig és mindenben számíthatott. 

Tavalyi interjúnk Herczeg Jánossal: