Miért érezzük magunkat otthonosan Velencében? - Bálint-napi laborparti a szombathelyi KDG-ben - fotók

A Valentin-nap adta az apropóját az idei első laborpartinak a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban. Az iskola folyosóján egy Velencéről szóló kiállítás hangolta rá a diákokat a rendhagyó tanórára, amely – egy laborpartihoz méltón – színes történetekkel fűszerezve adott át biológiai, fizikai, kémiai és matematikai ismereteket, de a szerelem városához köthető irodalmi témák is terítékre kerültek.

Az esemény szervezője, Sinkó Andrea tanárnő a matematika és a fizika témájában, Szentgyörgyváriné Kovács Éva az irodalom területén, míg Kovacsics Rita Bernadett a biológia és a kémia világában kalauzolta e la hallgatóságot. A központi téma Velence városa volt, amely köré természetesen számtalan természettudományos és irodalmi megállapítást is lehetett fűzni.

- Miért van az az érzésünk,  ha Velencébe látogatunk, hogy egy kicsit hazaérünk? - hangzott el a filozofikus kérdés, amelyre aztán egészen konkrét válasz is született. Mint kiderült, egykor a barbárok elől Savariából menekülő római polgárok egy része Velence környékén telepedett meg. A város környékén számos templom őrzi például a Savariában vértanúhalált halt Szent Quirinus nevét is.

Hangsúlyt kapott Velence építészete is, azon belül a cölöpökre épült város jellemzői a biológia és a fizika megközelítésében. A házak ugyanis vörösfenyő cölöpökön nyugszanak, amelyek évszázadok alatt sem rothadnak el a víz alatt, hiszen az erősen gyantás fa a sós vízzel egy szilárd építőelemet jelent. A diákok megismerhettek és kísérletekkel igazoltak egy falvizesedést gátló eljárást, hidrosztatikai próbát is tettek. Ezt követően egy irodalmi utazás Babits Mihály és Márai Sándor Velencéhez és a szerelemhez fűződő gondolatait mutatta be a hallgatóságnak.