175 éve épült a Bagolyvár, 70 éve állt a gyerekek szolgálatába - fotók

Szolgált szőlőültetvények szomszédságába álmodott romantikus kastélyként, árverezésre is bocsátották. De működött benne szovjet hadbíróság és börtön is. A múlt század második felében Úttörőház, majd Gyermekek Háza volt. Negyed évszázada van magántulajdonban. Eredeti neve Károly-vár, ám a homlokzatán elhelyezett, öntöttvasból készült bagoly jóvoltából a köztudatban csak Bagolyvárként maradt meg. 

Ugyan számos – helytörténetileg értékes, és megkerülhetetlen – 19. század végi, 20. század eleji monográfia, útikönyv is említi a kastélyt, mint Szombathely művészeti emlékét; ám lényegesen többet Szombathely város egykori főmérnöke, Bodányi Ödön foglalkozott az épülettel. A Szombathely város fejlődése 1895-1910-ig és műszaki létesítményei című könyvében olvasható, hogy a megrendelő nem volt más, mint Zwitkovich Károly hadbiztos. Az eltérő források eltérő építési dátumot említenek, sejtetnek. A Bagolyvár történetéről Pintér Bálint végzett mélyreható kutatásokat, amelynek eredményeiről a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2017/1-es számában lehet részletesen olvasni. Ebben többek között az építés pontos dátumának beazonosítására is kísérletet tett a szerző. Eszerint az épület 1848-ban már állt, Bagolyvár néven. Mivel Zwitkovich-nak nem volt anyagi fedezete az építésre, ezért a tervrajzokat és a pénzt az építtető Amerikában élő nagybátyja – más források szerint testvére - küldte. 

A város akkori peremén, a Nárai út melletti területen eleinte szőlőbirtok volt, amelyet Zwitkovich Károly édesanyjától örökölt. A terület tereprendezését követően a szabadságharc idején, 1848/49-ben kezdődhetett a kastély építése. 1851-ben már kész – a várost szebbé tevő - épületről tesznek említést a városi dokumentumok. Ennek a neve eleinte Károly-vár volt, majd a lakosok Bagolyvárként emlegették, mivel a homlokzatán egy öt mázsás öntöttvas bagoly állt. 

A kastélyhoz hozzátartozott egy pálmaház, egy melegház, egy fáskamra, egy kertészház és egy kocsiszín is. A kastély alatt pincerendszert alakítottak ki. 

Zwitkovich Károly nemesi családból származott, 1810-ben született Kőszegen. Apja Zwitkovich Sándor térképrajzoló volt. Szülővárosában járt gimnáziumba, majd a szombathelyi líceumban járt filozófiára. 1853-ban a városi tanács képviselője volt, 1854-ben tanácsnokká választották, ekkor lett a város Szépítő Választmányának az elnöke. Feltételezések szerint a Bagolyvár megtervezésében és felépítésében is szerepet vállalt. 

1857-ben nagyot fordult a világ Zwitkovich életében. Erre az évre fizetésképtelenné vált a hitelezőivel szemben. Árverésre került a Bagolyvár, míg nem 1860-ban el is kelt. Több tulajdonosváltás után 1871-ben az a Sövegjártó János körmendi ügyvéd vette meg, aki elhelyezte egy öntöttvasbaglyot az épület homlokzatára, amiről a kastély az elnevezését is kapta. Más források szerint a bagoly a tornyon állt, és már ezt megelőzően is nevezhették Bagolyvárnak a kastélyt. 

Az épületet többször is átépítették. Előbb az 1910-es években Wälder Gyula tervei alapján. A Bagolyvár következő átalakítására az 1920-as években került sor, ami már Hochholtzer Ödön munkája volt. Ő volt az, aki a Nárai út felé eső déli szárnyat bővítette. 

Az épületet 1941-ben államosították, a második világháború során óvóhely volt. A világégést követően 1947-ig a szovjet Államvédelmi Szerv működött benne, mint börtön, illetve hadbíróság. 1958-ban az épület egészét jócskán átalakították.  

Négy évtizeden át előbb a Magyar László Úttörőház működött benne, majd a Gyerekek Házaként vált ismertté. Az intézmény 1953-ban nyitotta meg kapuit, s hat év múlva vette fel Magyar László nevét. Az iskolák, de elsősorban a gyerekek igényeihez alakították az itteni feladatokat, programokat. Mindemellett őrizték a hagyományokat is, a jól bevált, és minden korosztály számára újra és újra időszerűvé váló tanfolyamokat, klubokat szerveztek. A 80-as években már az újszerű törekvések közé tartozott a kerámia szakkör, illetve a számítógépes tanfolyam. A régiek közül a rendszerváltás után is megmaradtak a több évtizedes eredménnyel működő szakkörök, a túrák, illetve akadályversenyek. 

1997-ben került magántulajdonba, amikor a kastélyt legutóbb helyreállították. Azóta az állaga ismét csak romlóban van.