Betör a vad a szombathelyi kiskertekbe - A vaddisznó kocák most fialnak, ajánlatos elkerülni őket - fotók

- A minap Szombathelyen, a Szent István park Kálvária felőli részén sétáltunk, amikor egy jelentős területen a vaddisznó túrásának nyomait vettük észre – jelezte olvasónk, aki a látottakat le is fényképezte. – Ez valahol a kint a határban még normális lenne, de itt megtalálható templom, négy köztéri szobor, sok családos jár le gyerekekkel a játszótérre, a közparkba. Lakóházak sorakoznak, és van itt még idősek otthona is, nem mellesleg pedig egy forgalmas körút. A fény- és a zajhatások miatt azt hihetnénk, hogy ettől megijed a vad, de nem - úgy tűnik, hozzászoktak már ehhez. 

A minden bizonnyal sokakat érintő ügyben - hiszen a vad nemcsak a közterekre, hanem a zártkertekbe, a gyümölcsösökbe is bemegy - megkerestük Gagyi Istvánt. A Vas Vármegyei Vadászkamara elnöke leszögezte, tévhit lenne ezt a jelenséget csak vad túlszaporodására fogni. – A megyében működő vadásztársaságok rendszeresen meglövik az előírt darabszámú egyedeket. Nem egy esetben pedig további kvótára kértek engedélyt.  

- A vad megszokta az ember közelségét – mondta Gagyi István. – Az elhanyagolt kiskertek, gyümölcsösök bővelkednek a táplálékokban. Az erdőben az ételért meg kellene küzdeni, itt pedig szinte tálcán van minden. A vad alapvetően fél az embertől, így amikor szagot érez, hangot hall, azonnal odébbáll. A mostani időszakban hozzák világra az anyakocák a malacaikat. Ilyenkor még az erdőben is ajánlatos elkerülni az állatot, hiszen mindenáron meg akarja védeni az utódait. 

Gagyi Istvántól megtudtuk, aki a saját területén vadtúrás nyomait veszi észre, értesítse az illetékes vadásztársaságot. Fontos szabály, hogy belterületen csak rendkívüli esetben lehet kilőni a vadat. A távoltartására léteznek megoldások, ilyen például a vadriasztó szer. Miként a vadászok is tartanak kutyás hajtást, ezzel próbálják a vadat a természet felé szorítani, illetve megzavarni.  

A legújabb kutatások érdekes eredményt hoztak. A városban született egyedek génállományát vizsgálva arra jutottak, hogy ezeknek az állatoknak csökken a félelemszintje. Igaz, emberre nem támadnak, de egyre kevésbé riadnak meg tőle. Az életkörülmények a város szélén a már említett okok mellett más szempontból is könnyebbek; tavaly az aszályos nyáron kiváló ivóvíznyerési hely volt például az öntözött fű, a lédús zöldség és gyümölcs. A gyep alatt pedig számos rovarfaj is megtelepedett.  Úgy tűnik, a vadat már nem zavarja az ember, és ebből a helyzetből szeretné kihozni a számára lehető legtöbbet.