Huszonöt évnyi premontrei szolgálat után nyugdíjba vonul – Véghné Busics Hilda 16 évig vezette a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumot

Mottóját a Példabeszédek könyve 2:11-ből idézi: “Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged.” A saját élete példáján is vallja: fontosak és örök megtartó erőt jelentenek a gyökerek, ahogy a hit is. Ugyanakkor meghatározó életünkben minden apró mozzanat. Igaz, legtöbbször csak visszafelé tekintve nyernek értelmet a múlt történései. Meggyőződése, hogy az életet kell védeni mindenek felett, minden területen.

A gyökerek: megtartó erő

– Horvátzsidányban, egy ötgyermekes, szerető családban ötödikként születtem és nevelkedtem. Szüleim egyszerű emberek voltak, s mivel a körülményeik miatt nem tanulhattak, fő vágyuk az volt, hogy minden gyermeküket kitaníttassák. Nagy áldozatot vállaltak ezért. Gradistyei horvát anyanyelvemet szüleimtől és nagyszüleimtől kaptam örökül. A magyar nyelv a testvéreimtől és az óvodában „ragadt rám”. Az általános iskola után varrónőnek szerettem volna tanulni, de édesanyám a cukrász szakmát preferálta. Végül a nálam nyolc évvel idősebb – akkor már egyetemista – bátyám döntött, és beadta a jelentkezésemet a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium matematika tagozatára. 1975 szeptemberében kezdtem ebben az épületben, ami később a munkahelyem lett. Bár a falusi kis iskolából sok hátránnyal és tudásbéli hiánnyal érkeztem, kitartással, szorgalommal és következetes fegyelemmel sikerült felzárkóznom. A matematika tantárgy iránti szeretetem megmaradt, sőt mélyült, köszönhetően Érsek István általános iskolai, valamint Márton János és Dallos Gyula kiváló tanáraimnak.

Egyetemi tanulmányok és a pedagóguspálya kezdete

1979-ben, az érettségi után felvettek a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karának matematika-földrajz tanári szakára. Egyetemi éveim alatt földrajzból a helyi Tudományos Diákköri Konferencián I. díjban részesültem. Egyszer Népköztársasági ösztöndíjas, egy másik évben Kiváló ösztöndíjas lettem. Már 21 évesen, harmadéves egyetemistaként férjhez mentem. Férjem, Zoltán biológusként tanult szintén a JATE-n. Közös életünk megalapozása érdekében az egyetemi tanulmányok mellett munkát is vállaltunk. Rendszeresen jártunk takarítani egy nyugdíjas művész házaspárhoz, akik csodaszép intarziákat készítettek. Ott érintett meg a művészet csodája – meséli.

Tanári hivatása kalandosan kezdődött. – Az államvizsgám idején, 1984-ben novemberre vártuk az első gyermekünket. Tudtuk, hogy ha nem sikerül munkahelyet találnom, akkor semmiféle juttatásra, családtámogatásra nem leszek jogosult. A Gondviselésnek köszönhető, hogy Hódmezővásárhelyen a Szántó Kovács János Középiskolai Kollégium akkori igazgatónője augusztus 1-jével nevelőtanárnak alkalmazott azzal a feltétellel, hogy a következő tanévben újra munkába állok és gondoskodom gyermekem, Petra bölcsődei elhelyezéséről. Minden a megállapodásunk szerint történt. Egy szerencsés véletlen folytán később bekerültem Szegedre a MÁV kollégiumába, ahol szintén nevelőtanárként dolgoztam. 1988-ban megszületett második gyermekünk, Balázs. 1990-ben megnyíltak a határok nyugat felé, lebontották a szögesdrót kerítést Horvátzsidány határában, és egy szabadabb világ képe kezdett kibontakozni. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy hazaköltözünk a falumba, közelebb a családhoz.

A horvátzsidányi Általános Művelődési Központban 1990 augusztusában kezdett dolgozni. Az általános iskolában matematikát és földrajzot, a peresznyei tagiskolában horvát nyelvet tanított. Keresetkiegészítésként az ausztriai Alsópulya (Unterpullendorf) iskolájában horvát nyelvi foglalkozásokat vállalt. Volt osztályfőnök, majd 1993-ban az intézmény igazgatójává nevezték ki. Horvát-német nemzetiségi iskola lévén új kapcsolatokat építettek ki határon túli intézményekkel. Küldetésnyilatkozatukban három nyelven fogalmazták meg az intézmény hitvallását: Minden gyermek ígéret! Svako dijete je obećanje! Jedes Kind ist ein Versprechen!

A Premontreiben: a nevelő-oktató munka alapja a keresztény világkép

A rendszerváltás után Szombathelyen a premontrei rend visszakérte egykori iskoláját, amelyet 1948-ban államosítottak. A Premontrei 1994-es újraindulása elsősorban dr. Horváth Lóránt Ödön apát és a premontrei öregdiákok érdeme. Ödön apát úr így üdvözölte ezt a pillanatot: Ecce vivimus! Íme élünk!

– A Premontreibe 1999 augusztusába kerültem igazgatóhelyettesnek, majd 2007-től Ödön apát úr megbízott az intézmény vezetésével. Később Fazakas Zoltán Márton jelenlegi apát úr több alkalommal megerősített igazgatói pozíciómban. Szabad kezet kaptam a munkatársaim kiválasztásában és bizonyos korlátokat figyelembe véve a gazdálkodás területén. Egy iskola vezetéséhez mindenképpen szükséges egyfajta koncepció, sohasem feledve, hogy emberi intézményről van szó. Nevelő-oktató munkánk alapja a keresztény világkép. Mindennapi tevékenységünket a krisztusi szeretet jegyében az emberi értékekre koncentrálva, az emberért végezzük. A megvalósítást illetően a siker kulcsa maga a tantestület, amelynek tagjai hiteles emberek, egymást maximálisan segítő, az intézményhez lojális pedagógusok. Munkánk határozott célja az önállóan gondolkodó, belülről irányított ember kinevelése. Mindezeken túl állandó feladat megújulni kívül és belül. A 21. század ifjúságának tudásvágyát hatékonyan kiszolgálni csak úgy lehet, ha a gimnázium tagozati rendszerét rájuk szabjuk és figyeljük a munkaerőpiac változásait. A nyelvi képzések (angol, német, horvát nyelv) prioritásként jelennek meg az iskolában. Ezen túl színesíti a palettát a biológia, az informatika, a Honvéd Kadét programhoz való csatlakozás, a „Z” generáció számára felajánlott digitális platformokon zajló oktatás, a tanári mesterprogramhoz kötött természettudományos képzés, a szépséget feltáró és gyakorlatorientált művészeti oktatás, amelyhez a mozaikok készítése, ikonok „újraírása”, a koncertek, a hangversenyek, a színházi előadások és a táncórák is hozzátartoznak. Határon túli kapcsolatokat építettünk lengyelországi, németországi, erdélyi, horvátországi iskolákkal. Közösségünket kötelezi a múlt ismerete: „óriások vállán állunk”! Tudós paptanárok és híres diákok sora kötődik a gimnáziumhoz – emlékeztet Véghné Busics Hilda, aki az évek során felsőfokú oktatási informatikus, közoktatási vezető végzettséget szerzett, szakértői szakirányú pedagógus szakvizsgát és vizsgaelnök szakirányú pedagógus szakvizsgát tett, érettségi vizsgaelnök és tanügy-igazgatási szakértő – mindegyik területen számos feladatot vállalt.

Elismerések

Igazgatósága alatt kapta meg az iskola a Kiváló Érettségiztető Vizsgahely címet. Nevéhez fűződik a nemzetiségi horvát nyelv oktatásának bevezetése is. Nagy tapasztalattal és szenvedéllyel végzett munkájáért 2008-ban Szent Norbert-díjat adományozott számára a fenntartó Csornai Premontrei Prépostság apátja. 2012-ben Az év igazgatójának választották; 2014-ben Szombathely Oktatásügyéért-díjban részesítette a város önkormányzata. 2018-ban a Szent-Gellért Érdemrend Arany fokozatát adta át neki Fazakas Zoltán Márton O.Praem; 2023-ban pedig A hűség aranygyűrűjét kapta meg Márton apáttól, aki júniusban a tanévzáró hálaadó szentmisén köszönt el kollégájától. Kiemelte, hogy a Premontrei Prépostság fenntartásában lévő intézmények irányításában továbbra is számít munkájára, tanügyigazgatási tapasztalatára.