Mesélő Podcast: Ostffyasszonyfán töltötte 1839 nyarát Petőfi Sándor

Ostffyasszonyfán a hajdani Salkovics kúria falán, és a ragyogói Rába hídon is emléktábla tudatja az arra járóval, hogy Petőfi Sándor 1839 nyarát a faluban töltötte. A „legnagyobb magyar költőhöz” kötődő irodalmi emlékhelyek között emblematikus helyet foglal el a csöngei evangélikus templom karzatába vésett „Spes confisa Deo nunquam confusa recedit” mondat is. Szent Pálnak rómaiakhoz írt leveléből való, magyar fordításban: „Az Istenbe vetett reménység sosem szégyenít meg” idézet, fennkölt magasságokba emeli Petőfinek Csáfordi Tóth Róza kisasszony iránt érzett beteljesületlen szerelmes vágyakozását.

 A költő érzelmi fellángolásának gondolatai azonban nemcsak a kemenesaljai helyszínen, hanem bármely „Petőfi összes” kötetben is megtalálhatók. A „Kisebb töredékek” c. fejezetben Petőfi egyik Ostffyasszonyfán költött strófája így szól: 

„...Ó szűmnek csalfa reménye Róza, ha másra szállna kegyed, s karjaidon más istenűlne, Téged imádó Dalma helyett…” 

egy másik: „Róza ne fuss! Várj egy pillanatig csak! Lásson az ifjú, mennyei álmok ölén. De ő megyen és Dalmát pusztító lángok emésztik hőn lobogó szerelem féktelen árjában...” 

Az irodalomtörténet tudósai tanulmányok sorát írták Petőfi névhasználatáról, ennek folyamán kiderítették, hogy a költő 1839 és 1847 között nem kevesebb mint tíz álnevet használt. „Sólyom Sándor, Borostyán” stb. dicsőségre, szárnyalásra, sikerre utaló álnevek a korabeli színlapokon olvashatók és nem kevéssé meghökkentő, hogy a poéta Ostffyasszonyfán papírra vetett strófákban magát visszatérően „Dalmá”-nak nevezi. Napjainkban a „Dalma” már női névként használatos és tudjuk, hogy mint oly sok más névlelemény, ez is Vörösmarty Mihálynak köszönhető. Dalma a „Zalán futásá”-ban azonban egyértelműen férfi, Vörösmarty az egyik magyar seregvezért nevezi Dalmának. Ez imponálhatott Petőfinek. 

A „Dalma” nőként Vajda Péter költő, majd Jókai Mór műveiben jelenik meg. Az irodalomtörténet Petőfi életéről írott fejezetiből tudjuk, hogy Kemenesalján fellángolt szerelme beteljesületlen maradt. Tóth Róza sorsa azonban kevésbé ismert. A vasvármegyei nemesi családok archontológiája tudatja, hogy a Csöngén birtokos Csáfordi Tóth Ferenc, a császári hadsereg őrnagya Andrásy Teréziát vette feleségül és Róza leányuk 1821-ben Bécsben született. Róza a csöngei evangélikus parókia anyakönyve szerint 1842. november 23-án fogadott örök hűséget Móritz Ferencnek. 

Az ifjú házasok ezt követően a Fejér megyei Csabdi községben éltek, ahol Tóth Róza 1873. decemberében a Móritz kúriájában hunyt el. Csáfordi Tóth Rózát Petőfinek köszönhetően ismerjük, azt viszont, bármily érdekes is lenne, nem tudjuk, hogy az ő emlékeiben vajon hagyott e maradandó nyomot Petőfi alakja?